Előadások kategória bejegyzései

Jeszenszky Géza előadása

November 14-én Jeszenszky Géza történész, egyetemi tanár, diplomata tartott  széles körű érdeklődést kiváltó előadást „Magyarország a képlékennyé vált világban” címmel.

Jeszenszky bevezetőjében azt hangsúlyozta, hogy jelenleg főleg történészként tevékenykedik, de politikai megfigyeléseit sem rejti véka alá. A világ képlékennyé válásának folyamatát vázolva, rámutatott arra, hogy a rendszerváltozásig viszonylagos stabilitást biztosított a kétpólusú világrendszer. Az azóta eltelt évtizedek nem hozták meg a remélt, még szilárdabb, demokratikus alapokon nyugvó stabilitást. Oroszország visszatérése a szuperhatalmi státust igénylők közé, Kína felemelkedése, illetve a 2008. évi válság jelezték ennek állomásait. 2001 óta a terrorizmus alapvető tényezővé vált, óhatatlanul erodálva a demokratikus szabadságjogokat. A 2015. évi menekültválság megrendítette az EU struktúráit, felszínre hozta a lappangó ellentéteket. Megjelent a színen Donald Trump, aki vitatható személyiség, és aggasztó, hogy a világ első számú hadászati potenciálja fölött rendelkezik. Az amerikai külpolitika kiszámíthatatlanná vált, amit mutat az Észak-Koreával fennálló viszony alakulása. A Nyugat alkonya nincs küszöbön, amíg a világgazdaság, a technikai fejlődés kulcsa a Nyugat kezében van. A liberális demokráciát nem lehet leírni, hangsúlyozta az előadó.

Rátérve fő témájára, Magyarország helyzetére a világban, elemezte a visegrádi négyek valóságos súlyát. A valóságtól elrugaszkodott dolog ezt az országcsoportot Európa új erőközpontjának, a fejlődés motorjának beállítani, mondta. Nincs a láthatáron az sem, hogy a balti országok és Románia is csatlakoznának ehhez a csoporthoz. Jeszenszky Géza egyre erőteljesebb ellenérzéseket tapasztal a magyar kormány külpolitikájával szemben, amely a saját szövetségeseire zúdít össztüzet, míg a ellenfelekkel túlzottan szívélyesnek tűnő viszonyt ápol. A Soros György elleni összehangolt kormányzati médiakampányt „felesleges és nevetséges riogatásnak” bélyegezte. Azt sem nézik Nyugaton jó szemmel, hogy Putyin mintegy törzsvendég Budapesten. Szerinte nem célravezető Franciaországgal és Németországgal ujjat húzni.

A következő, befejező részben Jeszenszky Géza a szomszédságpolitikával foglalkozott. Ellentmondásos viselkedést látunk, mert amíg a határon túli magyar közösségek támogatása helyes, a szomszéd államokkal való viszony nem mindig elvszerű. Megtorpant a magyar-szlovák és a magyar-román állam- és kormányközi kapcsolatok fejlődése. Szlovénia és Horvátország esetében nincs meg a kellő kiegyensúlyozottság a kapcsolatok fejlesztése terén. Ukrajnával rossz a viszony, de ennek a kialakulását meg kellett volna előzni tárgyalásokkal, nem most harcias, igazából sehová nem vezető retorikát alkalmazni. Szerbia addig ápol majd szívélyes viszonyt Magyarországgal, amíg be nem kerül az EU-ba.

Kérdésekre válaszolva az előadó elmondta, ha választani kell, egy országnak a szövetségeseit kell választania. Az EU – reményei szerint – „kitermel” majd egy sor fiatal és ambiciózus vezetőt, akik képesek megőrizni az EU lényegét. A trianoni békeszerződés közelgő századik évfordulójával kapcsolatban kijelentette, a két háború közötti magyar vezetés hosszabb időn át illúziók foglya volt. A „mindent vissza!” alapján állt, holott az etnikai elvű területrendezés követelése több realitással találkozott volna. Az első világháború befejezésének 100. évfordulóján rendezett párizsi ünnepségről a legfelső magyar politikai vezetés távol maradt, s ezzel hibát követett el – tette hozzá végül.

20181114_171134

Jeszenszky Géza és Bardócz Béla, társaságunk elnöke

Centenáriumi konferenciát rendeztünk

Az őszirózsás forradalom 100. évfordulóján, 2018. október 27-én székhelyünkön széles körű érdeklődéssel kísért konferenciát rendezett társaságunk. A konferencia elnöki/moderátori tisztét Király Attila tiszteletbeli elnök látta el.

Az első előadó Hajdu Tibor történész, az MTA doktora volt. Finom humorral, önkritikus megjegyzésekkel is átszőtt, 40 perces előadásában felvázolta a Monarchia utolsó éveinek magyarországi politikai viszonyait, jellemezte Tisza István politikáját. Említette, milyen ellentmondásos viszony alakult ki az 1916-ban megkoronázott IV. Károly király és a magyar politikai vezetés között, s hogy sok jel mutat arra, a királyt nem érdekelte igazán Magyarország jövőbeli sorsa. Említést tett Károlyi akkori politikájáról, amelyet 1918 nyaráig mindenképpen az “ezeréves” határokhoz való ragaszkodás jellemzett. Hajdu Tibor elmondta az őszirózsás forradalom közvetlen előzményeit, s csak röviden utalt annak konkrét eseményeire. Végül azt elemezte, miért nem a valós tényeken alapul, miért “wishful thinking” az a felfogás, amely szerint Károlyiék egy nagyobb létszámú haderő sürgős felállításával megvédhették volna a történelmi Magyarországot, de mégsem tették. Hangsúlyozta, hogy sem az objektív, sem a szubjektív feltételek ehhez nem álltak rendelkezésre.

Másodikként Romsics Ignác történész, akadémikus tartott előadást. A nagyívű, kitűnően szemléltetett egy órás előadásban az I. világháború végének a nemzetközi erőviszonyait, a főbb aktorok törekvéseit taglalta. Kitért a hadviselő felek győzelmi esélyeire, a különbéke-kezdeményezések sorsára, eredménytelenségének okaira. Az ő felfogása is az, hogy sem a Monarchiát, sem az ún. történelmi Magyarországot akkori állapotában és szerkezetében nem lehetett volna megtartani még a központi hatalmak hipotetikus győzelme esetén sem. Az Amerikai Egyesült Államok hadba lépéséig ezek a hadszíntéren nem álltak rosszul. Az előadó részletesen ismertette a háborút lezáró békéhez vezető elképzeléseket, terveket. Kimutatta, hogy stratégiai és közlekedési okok miatt nem sikerült az – az amerikai fél és egyes brit tényezők által támogatott – etnikai elvű határmegállapítás. Érdekes gondolat, hogy az oroszországi fejlemények milyen jelentős mértékben befolyásolták a vezető nyugati hatalmak gondolkodását abban a tekintetben, hogyan rajzolják át Európa térképét.

Végül Szarka László történész egyetemi tanár, az MTA doktora kapott szót. Negyvenperces, színes, lendületes és jól szemléltetett előadásában a nemzetiségek sorsának alakulását mutatta be, a Baltikumtól Görögországig terjedő térségben, a huszadik század második és harmadik évtizedében. 1914 és 1924 között az a legnagyobb változás, hogy a korábban a többé-kevésbé egységes birodalmakban élő népek nemzetállamokká alakultak, a föderációs elképzelések kudarcot vallottak. (Csehszlovákia és Jugoszlávia külön eset.) A trianoni békék következtében nagyon sokan szakadtak el anyaországuktól, de jóval többen vannak azok, akik viszont csatlakoztak ahhoz. Napjaink politikáját érintve Szarka László hangsúlyozta, helyes a határon túl rekedt magyarság sokféle eszközzel történő támogatása, annak módja, mértéke és eszközei azonban már vitathatóak. A valódi eredményesség ettől a támogatástól csak akkor várható, ha tekintetbe veszi más népek és országok érzékenységét, és aktív, sőt pro-aktív szomszédságpolitikával párosul, emelte ki végül Szarka László.

Képek a konferenciáról (A képre kattintva az nagyobb méretben látható.)

20181027_100316

Gyülekezik a hallgatóság

20181027_101739

Hajdu Tibor, Király Attila, Romsics Ignác

20181027_113102

Romsics Ignác előad

20181027_113122

Seymour amerikai szakértő béke-elképzelése

SzL1

Szarka László előadás közben

Trump elnökről, helyzetéről és politikájáról beszélgettünk

Szeptember 19-én, őszi programunk első felvonásaként Horváth Gábor újságíró, volt amerikai tudósító látogatott hozzánk. Szép számú érdeklődő előtt tartott bevezető előadásában elmondta, hogy Trump elnök elutasítottsága az amerikai lakosság körében nagyon magas, ami szokatlan, hiszen elnöki periódusának még az közepéhez sem ért el. A munkahely-teremtés vonalán, illetve az inflációt tekintve, valamint a növekedési ütem terén eredmények látszanak. Vannak problémák is, így a mintegy 1500 milliárd dolláros fedezetlen adócsökkentés, amelynek következtében az adósságállomány és költségvetés hiánya felszökött. Közelednek a felező kongresszusi választások, ma az a valószínű, hogy a demokratáknak sikerül a képviselőházi többséget megszerezniük, de a Szenátusban ez nem várható. A helyzet bizonytalan, mert a Legfelsőbb Bíróság helyeinek egy része hosszabb ideje üres, s azok betöltéséhez a Szenátus jóváhagyása szükséges.

A bevezető után kibontakozó vita elsősorban Trump személyiségére, stílusára és politikai módszereire koncentrált. Horváth Gábor csak általános választ tudott adni arra a kérdésre, tényleg érdemben befolyásolhatta-e az orosz titkosszolgálat az elnökválasztás eredményeit. Szerinte Trump megtestesít minden rossz sztereotípiát, amelyről az amerikaiak hírhedtek. Irracionális megnyilvánulásai ugyanakkor sokak számára érthetőbbek és követhetőbbek, mint az elvont, körülményes megfogalmazások, amelyek pl Obama elnököt jellemezték. Mindent összevetve ma az elnök elmozdítása (impeachment) sem politikai, sem jogi okokból nem reális célkitűzés.

Horváth Gábor előad

20180919_172151

Andor László előadása az Európai Unió fejlődési lehetőségeiről

Andor László kandidátus, docens és volt EU-biztos érdekes előadást tartott társaságunk rendezvényén, 2018. május 17-én.

A bő egy órás előadás főbb témái voltak:

I.  Az öt lehetséges forgatókönyv jellemzése:

1. “Minimálprogram” – csak közös piac. (visszabontás)

2. A több sebességes Európa – aki akar, jobban integrálódik, aki nem, nem.

3.  “Kevesebbet, de jobban.”

4. “Minden maradjon úgy, ahogy most van!”

5. “Mindenből sokkal többet!” – elmozdulás egy föderális Európa felé.

Az előadó kiemelte, hogy megjelent az a nézet is, hogy máris túl erősen integrálódott az EU, tehát visszafelé kellene haladni. Ez elgondolkodtató.

Andor László a Brexitet elemezve két fő gondolkodásmódot vázolt fel: 1. Nagy-Britannia eleve nem hitt a szoros integrációban, kizárólag gazdasági érdekekből csatlakozott. 2. Nem a britekkel van a baj, hanem “Brüsszellel”, azaz a Brexit csak következmény.

II. Az EU előtt sokféle probléma áll. Az egyik kül- és biztonságpolitikai természetű. Az Egyesült Államok nem kíván a továbbiakban is az eddigi katonai-biztonsági védőernyőt tartani Európa fölé, a putyini politika pedig igyekszik fellazítani az EU amúgy is törékeny katonai-politikai egységét.

III. Andor László hosszabban beszélt a valutaunió problémáiról, ugyanakkor kiemelte: a Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke által irányított EKB tevékenysége nyomán az euró alapvetően helytállt a nemzetközi pénzpiacon. Nem halad az európai stabilitási mechanizmus kiépítése. Olaszországot említve elmondta: olyan “nagy” tagállamról van szó, amely nagy mértékben sodródik, komoly pénzügyi gondokkal küzd, “ránehezedik” az euróövezetre. Az olaszok a leginkább elégedetlenek az EU-val, mert nem csak a pénzügyi segítséget keveslik, hanem – joggal – elégtelennek tartják a migrációs kérdésben mutatott közösségi magatartást is.

IV. Az előadás befejező részében a következő költségvetés főbb kérdéseiről szólt az előadó. Az ugyanis minden tagot érint, és minden tagnak külön érdekei vannak. A britek kiválásával az össz-pénz csökkenni fog. A fő gond, hogy nincs távlatos vízió, nincs a célok tekintetében konszenzus. A mérete is vitatott, a nettó befizetők csökkentenék azt, a nettó haszonélvezők növelni, de legalábbis nem csökkenteni.  A kifizetések ügyében új elem, hogy megjelent a feltételesség: a jogállamiság fenntartásához kötnének egyes kifizetéseket. Erről a kérdésről heves vita várható, mert nem világos, ki mondja majd ki azt, hogy egy tagállamban megsértették a jogállami normákat. (Günther Oettinger költségvetésért felelős uniós biztos aláhúzta, az uniós költségvetésének tükröznie kell azt, hogy az Európai Unió sikeres, képes megbirkózni az előtte álló kihívásokkal és megvalósítani kitűzött céljait. Ennek elérése érdekében nem szabad egymással szembeállítani vagy összekeverni egyebek mellett a kohéziós pénzek és a migráció két teljesen különálló területét. Mindezt csak megfelelő finanszírozással lehet valóra váltani. További sikeréhez jól kialakított, kiegyensúlyozott költségvetésre van szüksége az Európai Uniónak.)

A kérdések a globalizációs folyamatok és EU viszonyára, továbbá a kedvezőtlen demográfiai folyamatok visszafordíthatóságára vonatkoztak. Az utóbbival kapcsolatban Andor László nem optimista.

20180517_171214

Andor László

Oroszország – az elnökválasztás után

Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő nagy érdeklődés mellett tartotta meg március 21-én előadását. A tömör, részletgazdag előadásmód lebilincselte a szép számú hallgatóságot.

Az előadó áttekintette a 18 évvel ezelőtt kezdődött putyini korszak főbb fordulatait. Első két elnöksége (2000-2008) alatt Oroszország stabilizálódott, a gazdaság szárnyalt, a nyomorszint alatt élők 70 milliós száma a felére esett vissza. 2012 után csökkent a növekedés, ezért “nehéz és konfrontatív” területre tévedt Putyin és környezete.

2016-tól a vezető párt az Állami Dumában immár 75 %-ot szerez, de ez az “eredmény” úgy jön létre, hogy a két nagyváros, Moszkva és Szentpétervár szavazóinak csak egyharmada ment el választani. Az “ukrajnai és krími kaland” nem csak a Nyugattól, hanem Kínától is elszigetelte Oroszországot.

A 2018-as elnökválasztáson Putyin 80 %-ot szerzett, ami rekordnak számít. Nem volt komoly ellenzéke, s az ellenzékiek is elismerték, hogy csalások és trükközések nélkül is Putyin nyert volna. A szavazók még mindig hálásak a kétezres évek pozitív fordulatáért, áthatja őket a nemzeti gőg, a tényleges ellenfelek távoztak vagy börtönben vannak (Navalnij).

A kilátások: szakértők arra figyelmeztetnek, az orosz gazdasági növekedést mindenképp meg kell gyorsítani, átfogó strukturális reform kell, a külpolitikában ki kell egyezni a Nyugattal. Sajnos a legújabb fejlemények nem ebbe az irányba mutatnak.

A kérdések, amelyekre Sz. Bíró Zoltán kimerítően válaszolt, az orosz ideológiára, illetve a brit-orosz kapcsolatok állására vonatkoztak.

20180321_170738

Sz. Bíró Zoltán

A mai lengyel helyzetről beszélgettünk

2018. február 21-én Domány András újságíró tömör, informatív, helyenként szenvedélyes előadást tartott a mai Lengyelországról, annak politikai-társadalmi helyzetéről.

Az előadó röviden bemutatta az “igazi” lengyel vezető, a funkciók nélküli Jarosław Kaczyński személyiségét, az előző, lemondatott (Beata Szydlo) és a mostani, a decemberben hivatalba lépett miniszterelnök, a 49 éves Tadeusz Morawiecki politikai portréját.  A kormányzó Jog és Igazságosság Pártja (Prawo i Sprawiedliwość – PiS) egyelőre szilárdan tartja kézben a hatalmat, mert ellenzéke szétforgácsolt és alapoz a lengyel büszkeségre. A pártban az erősen vitatható “munkásságú” volt kormánytag, Antoni Macierewicz tevékenysége zavart keltett, de miután eltávolították a honvédelmi miniszteri posztról, a kedélyek valamennyire megnyugodtak.

Lengyelországban két politikai kérdés borzolta a kedélyeket a közelmúltban. Az egyik az igazságügyi rendszer reformja, amelyet az EU illetékesei olyannyira kifogásoltak, hogy elindították az ún 7-es cikkely szerinti eljárást. Lengyel részről ezt teljesen indokolatlannak tartják. A másik az úgynevezett történetpolitikai törvény ügye: ezt többen, nem szándékolt módon még izraeli részről is kifogásolták. A törvényjavaslat célja, amelyet már aláírt Andrzej Duda elnök, de még nem hatályos, mert elküldte az alkotmánybíróságnak, az, hogy a “lengyel nemzetet” teljes egészében felmentse a náci időszakban elkövetett bűnök alól.

A lengyel állam jelenleg azon fáradozik, hogy a rendszerváltozás előtt történt eseményeket sajátos megvilágításba helyezze. Külpolitikájában keménykedik a zsigerileg ellenszenves németekkel, s bár szoros a kapcsolat az Egyesült Államokkal, bizonyos gesztusok elmaradása rosszul esik Varsónak. Ukrajnával kiéleződött a viszony, ebben az ukránok felelőssége sem kerülhető meg. A litván-lengyel viszony hagyományosan feszült.

A kérdések a katolikus egyház mai szerepére, az EU-hoz fűződő viszonyra és a V4-ben elfoglalt helyére, illetve a történelmi problémák mai szerepére vonatkoztak.

20180221_170837

Domány András

 

Előadás a Koreai-félsziget aktuális helyzetéről

2017. december 6-án nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott dr. Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének vezetője. A helyszíni tapasztalatokkal bőven fűszerezett, a koreai történelem, társadalomlélektan alapos ismeretéről tanúskodó előadás fő célja volt, hogy cáfolja, illetve árnyalja a nemzetközi sajtóban az KNDK-val kapcsolatban elterjedt állítások egy részét.

A KNDK vezetése abból indul ki, hogy az elmúlt évezredekben az ország folyamatos külső támadásokat volt kénytelen elszenvedni. Többször el is foglalták, ez azért lehetett, mert “katonailag gyenge volt az ország”. Ennek a helyzetnek a megismétlődését mindenáron el akarják kerülni. Tanultak abból, mi történt Irak, Líbia, Szíria, illetve – korábban – Szerbia (Kis-Jugoszlávia) előző vezetésével. Arra a következtetésre jutottak még korábban, hogy a megtámadás igazi elrettentő ereje a nukleáris, illetve a rakétafegyver. Ez egyúttal a rezsim fennmaradásának garanciája is. A nomenklatúra összezár, a nemzetközi felelősségre vonás lehetőségét is ki akarja zárni.

A KNDK nem bukott állam, annak egyetlen ismérve sem áll meg. A lakosság ellenőrzése teljes körű. Nem igaz az sem, hogy koldusszegény ország. Az ország gazdasága fejlődik. A technikai fejlődés is látható, sok helyen napelem-rendszerekkel kezelik az áramhiányt. Van tablet és okostelefon-gyártás.

A külpolitikában, diplomáciában a KNDK fő, bár rövid távon nem elérhető célja a koreai háborút lezáró békeszerződés megkötése. Kim Dzsong Ün nem utazott még külföldre, mert fiatal korát tárgyalási pozícióját rontó tényezőként éli meg. Phenjan számára kényelmes a jelenlegi helyzet, a válsághangulat, mert ez segít fenntartani a diktatórikus viszonyokat.

A két Korea viszonya ellentmondásos. 2016 februárjáig működött a keszoni ipari park, ahol dél-koreai cégek az ellenség 55 ezer állampolgárát alkalmazták. Érkeztek támogatások is Északra Délről, amelyek azonban most szünetelnek. A 22 milliós szöuli agglomeráció, ahol 150 ezer amerikai és több tízezer japán lakik, az észak-koreai hagyományos fegyverek hatótávolságán belül van. Egy fegyveres konfliktus nukleáris eszközök bevetése nélkül is ebben a térségben milliós nagyságrendű áldozattal járna rögtön az elején. Ezt nem kockáztathatják az érintettek.

A KNDK de facto atomhatalom 2006 óta. Ügyesen “versenyezteti” egymással Kínát és Oroszországot, Japánt és és az Egyesült Államokat. Úgy tesz, mintha küszöbön állna a konfliktus.

A kérdések és hozzászólások alapján szó esett arról, hogy a térségbeli hatalmak közül senkinek sem érdeke a konfliktus gyors lezárása, illetve a két országrész egyesítése. Kína attól tart, ha dél-koreai vezetés alá kerülne Észak is, az 1200 kilométeres közös határon amerikai csapatok jelennének meg. Ezt nagy fenyegetésként élné meg. A Clinton-adminisztráció idején enyhült a feszültség az USA és Észak-Korea között, ez azonban már a múlt. A KNDK vezetése túl akar élni, ehhez ma megvannak – egyelőre – a lehetőségei.

20171206_170952

Csoma Mózes előad.

 

Inotai András előadása az Európai Unió helyzetéről

A neves közgazdász professzor és világgazdasági szakértő közel egy évvel legutóbbi szereplése után ismét előadást tartott az Európai Unió helyzetéről. Előadásában megismételte tavalyi előadása főbb gondolatait, azokat új hangsúlyokkal egészítette ki. Kijelentette, mára szűkültek az EU előtt álló opciók, hiszen a jelenlegi “sárdagasztás” már nem folytatható tovább, fenyeget az Unió szétesése, amely beláthatatlan következményekkel járna Európa minden országára nézve. Részletesen szólt az ún. fiskális unió (a nemzeti költségvetések jelentős részének közössé tétele) bevezetésének politikai nehézségeiről. A fiskális unió a nemzeti parlamentek szerepét, funkcióját drámaian csökkentené, roppant módon szűkítené a nemzeti kormányok pénzügyi mozgásterét. (Az eurózóna tagjainak a monetáris mozgástere már megszűnt.) De ha közös a monetáris politika, a tagok előbb-utóbb belekényszerülnek a közös fiskális politikába is.

Inotai András nyomatékkal említette az ún. innovatív társadalom létrejöttének szükségességét, mert e nélkül a társadalmak lefelé menő spirálba kerülnek. Az innovatív társadalom jellemzői: nyitott, az újra fogékony, jövő-orientált, nem múltba forduló, kreatív, vállalkozó szellemű. Drámainak nevezte, hogy egyre nagyobb az időbeli eltérés a politikai és a társadalmi-gazdasági racionalitás között. Ez utóbbi ugyanis mindenképpen több parlamenti cikluson átívelő programokat követel, tehát a politikai ellentéteket nem szítani, hanem tompítani kell.

Kérdésekre válaszolva elmondta: Kulcsfontosságú a német belső helyzet alakulása. A migránsok nagy, képzetlen tömegének hirtelen megjelenése komoly próbatétel.  Hangsúlyozta, nem ért egyet a terrorizmus és a migráció közvetlen összekapcsolásával, hiszen a terrorcselekményeket már integrálódott bevándorló családok sarjai követték el. Az integráció – és nem asszimiláció – fontos feltétele a migránsok beilleszkedésének.

20171108_171700

Inotai András előad

Előadás a visegrádi négyekről

2017. október 11-én élénk érdeklődéssel kísért két előadás hangzott el plenáris rendezvényünkön.

Elsőként Boros Jenő nyugalmazott nagykövet, korábbi helyettes államtitkár beszélt a visegrádi együttműködés kialakulásáról, történetéről. Kitért a cseh politikai elit jelenlegi hozzáállására, továbbá arra, hogy a slavkovi és weimari “háromszögek” mennyiben riválisai a visegrádi együttműködésnek. Meggyőződése, egyik formáció sem ad majd elég indokot a visegrádi együttműködés ellehetetlenedésére. Kitért arra, hogy az elmúlt évtizedekben, a kísérletek ellenére, nem bővült ki ez az együttműködési forma.

Hárs Gábor nyugalmazott nagykövet, korábbi parlamenti képviselő arról beszélt, hogy a színfalak mögött volt bizonyos presztízsharc, ki vezesse az együttműködést. A vezető szerepre 93 után, Csehszlovákia kettéválásával, egyedül a szlovákok nem törekedtek. Hárs Gábor is kitért a formáció bővítésének kérdéseire, hangsúlyozva, mindig az a formáció kerül előtérbe, amelyet sikerül tartalommal megtölteni. A miniszteri tanácskozások, a Visegrádi Alap működése pozitív hozzáadott értéket jelentenek.

A kibontakozó vitában felszólalt Jeszenszky Géza, aki több érdekes részlettel és adalékkal pontosította és kiegészítette az előadásokat. Mint akkori külügyminiszter, tevékeny részt vállalt a kezdeményezés elindításában. Többen hangsúlyozták, hogy amíg fennállnak azok érdekek, amelyek létrehívták ezt a sajátos államközi együttműködési formát, addig az nem enyészik el. A migrációs téma azonban ketté is választhatja a csoportot, mert a csehek és szlovákok nem akarnak szembemenni a vonatkozó brüsszeli elképzelésekkel, bár nem értenek azokkal egyet mindenben. Előfordulhat, hogy egy lengyel-magyar együttműködés lesz szorosabb, bár az mindenképpen aszimmetrikus lehet, mert Lengyelország mérete, súlya jóval nagyobb hazánkénál.

20171011_172733

Boros Jenő

20171011_174142

Hárs Gábor