Előadások kategória bejegyzései

Andor László előadása az Európai Unió fejlődési lehetőségeiről

Andor László kandidátus, docens és volt EU-biztos érdekes előadást tartott társaságunk rendezvényén, 2018. május 17-én.

A bő egy órás előadás főbb témái voltak:

I.  Az öt lehetséges forgatókönyv jellemzése:

1. “Minimálprogram” – csak közös piac. (visszabontás)

2. A több sebességes Európa – aki akar, jobban integrálódik, aki nem, nem.

3.  “Kevesebbet, de jobban.”

4. “Minden maradjon úgy, ahogy most van!”

5. “Mindenből sokkal többet!” – elmozdulás egy föderális Európa felé.

Az előadó kiemelte, hogy megjelent az a nézet is, hogy máris túl erősen integrálódott az EU, tehát visszafelé kellene haladni. Ez elgondolkodtató.

Andor László a Brexitet elemezve két fő gondolkodásmódot vázolt fel: 1. Nagy-Britannia eleve nem hitt a szoros integrációban, kizárólag gazdasági érdekekből csatlakozott. 2. Nem a britekkel van a baj, hanem “Brüsszellel”, azaz a Brexit csak következmény.

II. Az EU előtt sokféle probléma áll. Az egyik kül- és biztonságpolitikai természetű. Az Egyesült Államok nem kíván a továbbiakban is az eddigi katonai-biztonsági védőernyőt tartani Európa fölé, a putyini politika pedig igyekszik fellazítani az EU amúgy is törékeny katonai-politikai egységét.

III. Andor László hosszabban beszélt a valutaunió problémáiról, ugyanakkor kiemelte: a Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke által irányított EKB tevékenysége nyomán az euró alapvetően helytállt a nemzetközi pénzpiacon. Nem halad az európai stabilitási mechanizmus kiépítése. Olaszországot említve elmondta: olyan “nagy” tagállamról van szó, amely nagy mértékben sodródik, komoly pénzügyi gondokkal küzd, “ránehezedik” az euróövezetre. Az olaszok a leginkább elégedetlenek az EU-val, mert nem csak a pénzügyi segítséget keveslik, hanem – joggal – elégtelennek tartják a migrációs kérdésben mutatott közösségi magatartást is.

IV. Az előadás befejező részében a következő költségvetés főbb kérdéseiről szólt az előadó. Az ugyanis minden tagot érint, és minden tagnak külön érdekei vannak. A britek kiválásával az össz-pénz csökkenni fog. A fő gond, hogy nincs távlatos vízió, nincs a célok tekintetében konszenzus. A mérete is vitatott, a nettó befizetők csökkentenék azt, a nettó haszonélvezők növelni, de legalábbis nem csökkenteni.  A kifizetések ügyében új elem, hogy megjelent a feltételesség: a jogállamiság fenntartásához kötnének egyes kifizetéseket. Erről a kérdésről heves vita várható, mert nem világos, ki mondja majd ki azt, hogy egy tagállamban megsértették a jogállami normákat. (Günther Oettinger költségvetésért felelős uniós biztos aláhúzta, az uniós költségvetésének tükröznie kell azt, hogy az Európai Unió sikeres, képes megbirkózni az előtte álló kihívásokkal és megvalósítani kitűzött céljait. Ennek elérése érdekében nem szabad egymással szembeállítani vagy összekeverni egyebek mellett a kohéziós pénzek és a migráció két teljesen különálló területét. Mindezt csak megfelelő finanszírozással lehet valóra váltani. További sikeréhez jól kialakított, kiegyensúlyozott költségvetésre van szüksége az Európai Uniónak.)

A kérdések a globalizációs folyamatok és EU viszonyára, továbbá a kedvezőtlen demográfiai folyamatok visszafordíthatóságára vonatkoztak. Az utóbbival kapcsolatban Andor László nem optimista.

20180517_171214

Andor László

Oroszország – az elnökválasztás után

Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő nagy érdeklődés mellett tartotta meg március 21-én előadását. A tömör, részletgazdag előadásmód lebilincselte a szép számú hallgatóságot.

Az előadó áttekintette a 18 évvel ezelőtt kezdődött putyini korszak főbb fordulatait. Első két elnöksége (2000-2008) alatt Oroszország stabilizálódott, a gazdaság szárnyalt, a nyomorszint alatt élők 70 milliós száma a felére esett vissza. 2012 után csökkent a növekedés, ezért “nehéz és konfrontatív” területre tévedt Putyin és környezete.

2016-tól a vezető párt az Állami Dumában immár 75 %-ot szerez, de ez az “eredmény” úgy jön létre, hogy a két nagyváros, Moszkva és Szentpétervár szavazóinak csak egyharmada ment el választani. Az “ukrajnai és krími kaland” nem csak a Nyugattól, hanem Kínától is elszigetelte Oroszországot.

A 2018-as elnökválasztáson Putyin 80 %-ot szerzett, ami rekordnak számít. Nem volt komoly ellenzéke, s az ellenzékiek is elismerték, hogy csalások és trükközések nélkül is Putyin nyert volna. A szavazók még mindig hálásak a kétezres évek pozitív fordulatáért, áthatja őket a nemzeti gőg, a tényleges ellenfelek távoztak vagy börtönben vannak (Navalnij).

A kilátások: szakértők arra figyelmeztetnek, az orosz gazdasági növekedést mindenképp meg kell gyorsítani, átfogó strukturális reform kell, a külpolitikában ki kell egyezni a Nyugattal. Sajnos a legújabb fejlemények nem ebbe az irányba mutatnak.

A kérdések, amelyekre Sz. Bíró Zoltán kimerítően válaszolt, az orosz ideológiára, illetve a brit-orosz kapcsolatok állására vonatkoztak.

20180321_170738

Sz. Bíró Zoltán

A mai lengyel helyzetről beszélgettünk

2018. február 21-én Domány András újságíró tömör, informatív, helyenként szenvedélyes előadást tartott a mai Lengyelországról, annak politikai-társadalmi helyzetéről.

Az előadó röviden bemutatta az “igazi” lengyel vezető, a funkciók nélküli Jarosław Kaczyński személyiségét, az előző, lemondatott (Beata Szydlo) és a mostani, a decemberben hivatalba lépett miniszterelnök, a 49 éves Tadeusz Morawiecki politikai portréját.  A kormányzó Jog és Igazságosság Pártja (Prawo i Sprawiedliwość – PiS) egyelőre szilárdan tartja kézben a hatalmat, mert ellenzéke szétforgácsolt és alapoz a lengyel büszkeségre. A pártban az erősen vitatható “munkásságú” volt kormánytag, Antoni Macierewicz tevékenysége zavart keltett, de miután eltávolították a honvédelmi miniszteri posztról, a kedélyek valamennyire megnyugodtak.

Lengyelországban két politikai kérdés borzolta a kedélyeket a közelmúltban. Az egyik az igazságügyi rendszer reformja, amelyet az EU illetékesei olyannyira kifogásoltak, hogy elindították az ún 7-es cikkely szerinti eljárást. Lengyel részről ezt teljesen indokolatlannak tartják. A másik az úgynevezett történetpolitikai törvény ügye: ezt többen, nem szándékolt módon még izraeli részről is kifogásolták. A törvényjavaslat célja, amelyet már aláírt Andrzej Duda elnök, de még nem hatályos, mert elküldte az alkotmánybíróságnak, az, hogy a “lengyel nemzetet” teljes egészében felmentse a náci időszakban elkövetett bűnök alól.

A lengyel állam jelenleg azon fáradozik, hogy a rendszerváltozás előtt történt eseményeket sajátos megvilágításba helyezze. Külpolitikájában keménykedik a zsigerileg ellenszenves németekkel, s bár szoros a kapcsolat az Egyesült Államokkal, bizonyos gesztusok elmaradása rosszul esik Varsónak. Ukrajnával kiéleződött a viszony, ebben az ukránok felelőssége sem kerülhető meg. A litván-lengyel viszony hagyományosan feszült.

A kérdések a katolikus egyház mai szerepére, az EU-hoz fűződő viszonyra és a V4-ben elfoglalt helyére, illetve a történelmi problémák mai szerepére vonatkoztak.

20180221_170837

Domány András

 

Előadás a Koreai-félsziget aktuális helyzetéről

2017. december 6-án nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott dr. Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének vezetője. A helyszíni tapasztalatokkal bőven fűszerezett, a koreai történelem, társadalomlélektan alapos ismeretéről tanúskodó előadás fő célja volt, hogy cáfolja, illetve árnyalja a nemzetközi sajtóban az KNDK-val kapcsolatban elterjedt állítások egy részét.

A KNDK vezetése abból indul ki, hogy az elmúlt évezredekben az ország folyamatos külső támadásokat volt kénytelen elszenvedni. Többször el is foglalták, ez azért lehetett, mert “katonailag gyenge volt az ország”. Ennek a helyzetnek a megismétlődését mindenáron el akarják kerülni. Tanultak abból, mi történt Irak, Líbia, Szíria, illetve – korábban – Szerbia (Kis-Jugoszlávia) előző vezetésével. Arra a következtetésre jutottak még korábban, hogy a megtámadás igazi elrettentő ereje a nukleáris, illetve a rakétafegyver. Ez egyúttal a rezsim fennmaradásának garanciája is. A nomenklatúra összezár, a nemzetközi felelősségre vonás lehetőségét is ki akarja zárni.

A KNDK nem bukott állam, annak egyetlen ismérve sem áll meg. A lakosság ellenőrzése teljes körű. Nem igaz az sem, hogy koldusszegény ország. Az ország gazdasága fejlődik. A technikai fejlődés is látható, sok helyen napelem-rendszerekkel kezelik az áramhiányt. Van tablet és okostelefon-gyártás.

A külpolitikában, diplomáciában a KNDK fő, bár rövid távon nem elérhető célja a koreai háborút lezáró békeszerződés megkötése. Kim Dzsong Ün nem utazott még külföldre, mert fiatal korát tárgyalási pozícióját rontó tényezőként éli meg. Phenjan számára kényelmes a jelenlegi helyzet, a válsághangulat, mert ez segít fenntartani a diktatórikus viszonyokat.

A két Korea viszonya ellentmondásos. 2016 februárjáig működött a keszoni ipari park, ahol dél-koreai cégek az ellenség 55 ezer állampolgárát alkalmazták. Érkeztek támogatások is Északra Délről, amelyek azonban most szünetelnek. A 22 milliós szöuli agglomeráció, ahol 150 ezer amerikai és több tízezer japán lakik, az észak-koreai hagyományos fegyverek hatótávolságán belül van. Egy fegyveres konfliktus nukleáris eszközök bevetése nélkül is ebben a térségben milliós nagyságrendű áldozattal járna rögtön az elején. Ezt nem kockáztathatják az érintettek.

A KNDK de facto atomhatalom 2006 óta. Ügyesen “versenyezteti” egymással Kínát és Oroszországot, Japánt és és az Egyesült Államokat. Úgy tesz, mintha küszöbön állna a konfliktus.

A kérdések és hozzászólások alapján szó esett arról, hogy a térségbeli hatalmak közül senkinek sem érdeke a konfliktus gyors lezárása, illetve a két országrész egyesítése. Kína attól tart, ha dél-koreai vezetés alá kerülne Észak is, az 1200 kilométeres közös határon amerikai csapatok jelennének meg. Ezt nagy fenyegetésként élné meg. A Clinton-adminisztráció idején enyhült a feszültség az USA és Észak-Korea között, ez azonban már a múlt. A KNDK vezetése túl akar élni, ehhez ma megvannak – egyelőre – a lehetőségei.

20171206_170952

Csoma Mózes előad.

 

Inotai András előadása az Európai Unió helyzetéről

A neves közgazdász professzor és világgazdasági szakértő közel egy évvel legutóbbi szereplése után ismét előadást tartott az Európai Unió helyzetéről. Előadásában megismételte tavalyi előadása főbb gondolatait, azokat új hangsúlyokkal egészítette ki. Kijelentette, mára szűkültek az EU előtt álló opciók, hiszen a jelenlegi “sárdagasztás” már nem folytatható tovább, fenyeget az Unió szétesése, amely beláthatatlan következményekkel járna Európa minden országára nézve. Részletesen szólt az ún. fiskális unió (a nemzeti költségvetések jelentős részének közössé tétele) bevezetésének politikai nehézségeiről. A fiskális unió a nemzeti parlamentek szerepét, funkcióját drámaian csökkentené, roppant módon szűkítené a nemzeti kormányok pénzügyi mozgásterét. (Az eurózóna tagjainak a monetáris mozgástere már megszűnt.) De ha közös a monetáris politika, a tagok előbb-utóbb belekényszerülnek a közös fiskális politikába is.

Inotai András nyomatékkal említette az ún. innovatív társadalom létrejöttének szükségességét, mert e nélkül a társadalmak lefelé menő spirálba kerülnek. Az innovatív társadalom jellemzői: nyitott, az újra fogékony, jövő-orientált, nem múltba forduló, kreatív, vállalkozó szellemű. Drámainak nevezte, hogy egyre nagyobb az időbeli eltérés a politikai és a társadalmi-gazdasági racionalitás között. Ez utóbbi ugyanis mindenképpen több parlamenti cikluson átívelő programokat követel, tehát a politikai ellentéteket nem szítani, hanem tompítani kell.

Kérdésekre válaszolva elmondta: Kulcsfontosságú a német belső helyzet alakulása. A migránsok nagy, képzetlen tömegének hirtelen megjelenése komoly próbatétel.  Hangsúlyozta, nem ért egyet a terrorizmus és a migráció közvetlen összekapcsolásával, hiszen a terrorcselekményeket már integrálódott bevándorló családok sarjai követték el. Az integráció – és nem asszimiláció – fontos feltétele a migránsok beilleszkedésének.

20171108_171700

Inotai András előad

Előadás a visegrádi négyekről

2017. október 11-én élénk érdeklődéssel kísért két előadás hangzott el plenáris rendezvényünkön.

Elsőként Boros Jenő nyugalmazott nagykövet, korábbi helyettes államtitkár beszélt a visegrádi együttműködés kialakulásáról, történetéről. Kitért a cseh politikai elit jelenlegi hozzáállására, továbbá arra, hogy a slavkovi és weimari “háromszögek” mennyiben riválisai a visegrádi együttműködésnek. Meggyőződése, egyik formáció sem ad majd elég indokot a visegrádi együttműködés ellehetetlenedésére. Kitért arra, hogy az elmúlt évtizedekben, a kísérletek ellenére, nem bővült ki ez az együttműködési forma.

Hárs Gábor nyugalmazott nagykövet, korábbi parlamenti képviselő arról beszélt, hogy a színfalak mögött volt bizonyos presztízsharc, ki vezesse az együttműködést. A vezető szerepre 93 után, Csehszlovákia kettéválásával, egyedül a szlovákok nem törekedtek. Hárs Gábor is kitért a formáció bővítésének kérdéseire, hangsúlyozva, mindig az a formáció kerül előtérbe, amelyet sikerül tartalommal megtölteni. A miniszteri tanácskozások, a Visegrádi Alap működése pozitív hozzáadott értéket jelentenek.

A kibontakozó vitában felszólalt Jeszenszky Géza, aki több érdekes részlettel és adalékkal pontosította és kiegészítette az előadásokat. Mint akkori külügyminiszter, tevékeny részt vállalt a kezdeményezés elindításában. Többen hangsúlyozták, hogy amíg fennállnak azok érdekek, amelyek létrehívták ezt a sajátos államközi együttműködési formát, addig az nem enyészik el. A migrációs téma azonban ketté is választhatja a csoportot, mert a csehek és szlovákok nem akarnak szembemenni a vonatkozó brüsszeli elképzelésekkel, bár nem értenek azokkal egyet mindenben. Előfordulhat, hogy egy lengyel-magyar együttműködés lesz szorosabb, bár az mindenképpen aszimmetrikus lehet, mert Lengyelország mérete, súlya jóval nagyobb hazánkénál.

20171011_172733

Boros Jenő

20171011_174142

Hárs Gábor

Előadások a huszadik század magyar külpolitikájáról

Szeptember 20-án a várakozásoknak megfelelően kiemelten érdekes két előadást hallottunk. Először Pritz Pál, az MTA doktora, történész vázolta az 1920 és 1945 közötti magyar külpolitika főbb dilemmáit. A legnagyobb vita mindmáig arról szól, mennyire volt szükségszerű a két vesztes világháborúba való belépésünk. Hangsúlyozta, hogy Németország 1920-ban a háborús veresége dacára is nagy és befolyásos európai hatalom volt, míg Magyarország számára a kisállami lét maradt, amely meghatározta a mozgásterét. A békés revízió, mint fő cél érdekében szövetkezett Horthy Hitlerrel, de a két bécsi döntésnél már nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy a háborús vereség után nem fognak a győztes hatalmak megértést tanúsítani. Így is lett, nem tarthattuk meg a Hitler által visszaadott területeket. Úgy fogalmazott, hogy mivel a Kárpát-medence területi vitáit nem lehet minden érintett fél megelégedésére rendezni, és a nyugati hatalmak nem akartak mindenkivel összeveszni, ezért csak minket haragítottak meg.

Földes György történész, az MTA doktora a külpolitikai mozgástér értelmezésével kezdte mondanivalóját.

A függetlenség 1945 és 1989 között csak viszonylagos lehetett. Magyarország az elbukott forradalom után egészen 1962-ig nagyon korlátozottan volt független állam. Kádár meg volt győződve arról, hogy a magyar nemzeti érdek a Szovjetunióval való szoros szövetségi viszony megőrzése, de emellett, különösen 1977-től fokozatosan teret nyert a sajátos magyar út követése. A nyolcvanas évek első fele a kádári külpolitika sikereit hozta: nyugati vezetők egész sora látogatott hozzánk, és a keleti szövetségesek szemében sem voltunk megbízhatatlanok. Budapestet Földes szerint nem annyira a Washington-Moszkva tengely valamely pontjára kell elhelyezni, hanem a Budapest-Moszkva tengelyen.  A kádári külpolitika nagy hiányossága, hogy a határon túli magyarokkal kapcsolatban túl óvatos, túl bizonytalan lépéseket tett, amelyek lényeges eredményeket nem hoztak.

Az előadásokat követő vitában a lehetséges opciókat firtatták a kérdezők. Pritz Pál hangsúlyozta, hogy a harmincas években a magyar társadalom csakis az irredenta politikára volt vevő, ez okozott rövidlátást, sőt vakságot. Földes György szerint Horthy Miklós balul sikerült kiugrási kísérlete 1944 októberében jelképes erejű, mutatja az akkori elit következetlen és ügyetlen hozzáállását. Szerinte egy hősies Horthy más irányba fordíthatta volna az ország sorsát.  A politikusok személyes felelőssége természetesen nem kerülhető meg a korszakok külpolitikájának értékelésében.

20170920_171715

Pritz Pál

20170920_174414

Földes György

Oroszországról beszélgettünk

2017. május 31-én számos érdeklődő jelenlétében tartott előadást dr. Rácz András egyetemi docens, Oroszország-szakértő.

Az előadó színes, humoros stílusban, de rendkívüli tájékozottságról tanúbizonyságot téve beszélt erről a hatalmas országról. Elsősorban annak kül- és biztonságpolitikáját vette szemügyre, kiemelten a közép-európai térség vonatkozásában. Térségünk államaival kétoldalú kapcsolatot tart fenn, a stratégiai gondolkodás azonban regionális jellegű.

Az orosz gazdaságnak, bár nem ismerik el hivatalosan, érzékeny veszteségeket okoznak a Krím annektálása, illetve az ukrajnai beavatkozás után bevezetett nyugati szankciók. Ezek feloldása vagy enyhítése elsődleges érdek és cél. Az ukrajnai válság hosszabb ideig fennáll majd, hiszen Oroszország nem engedheti meg magának Ukrajna stabilizálódását, sikerét, mert ezzel példaként szolgálna az orosz lakosságnak.

Energia-ügyekben kölcsönös függés tapasztalható. Orosz részről mindent elkövetnek az egységes energiapiac létrejöttének megakadályozására, mert ez nagy mértékben szűkítené mozgásterüket.

Katonapolitikában az látszik, hogy Oroszország nem törekszik a közvetlen, nyílt konfliktusra a NATO-val, s annak tagállamaival. Defenzív stratégiájába azonban a helyi szintű támadó háború is beletartozik, ezt mutatta a grúziai konfliktus. Annak ébrentartása egyúttal gátja Grúzia NATO-tagságának is. Moszkva erőteljesen törekszik a NATO bővítésének akadályozására. A tervbe vett NATO rakétavédelmi rendszer az orosz aggodalmak elsődleges forrása.

Rácz Andrásnak a hallgatóság egy sor kérdést tett fel. Azok a volt Szovjetunió és a mai Oroszország összevetésére, valamint a hosszú távú kilátásokra vonatkoztak. Ez utóbbiak tekintetében Rácz borúlátó, ugyanis a oroszországi demográfiai mutatók nagyon rosszak, magas az alkoholizmus miatt idő előtt meghaltak aránya, és a muzulmán vallásúak akár 30 év alatt is többségbe kerülhetnek az ország egészében.

Előadás Nyugat-Európáról

Dési András volt a vendégünk április 26-án. A neves külpolitikai újságíró, aki éveken át volt állandó tudósító Párizsban és Berlinben, jelenleg a Riporterek Határok Nélkül nevű nem kormányzati szervezet munkatársa.

Előadásának első részében hosszabban jellemezte azokat a változásokat, amelyek a francia belpolitikában az utóbbi években megjelentek. A szocialista párt szerepe erősen csökkent, az elnökválasztás második fordulójába jelöltje be sem jutott. Marine Le Pen, a Nemzeti Front elnöke lett az a meghatározó személyiség, aki a legszélsőségesebb megnyilvánulások visszaszorításával valamelyest középre helyezkedett. Ha most nem is nyer, amennyiben a hagyományos politikai elit a következő öt évben nem tud érdemi javulást hozni, 2022-ben megállíthatatlan lesz.

Németország belpolitikájáról szólva új jelenség az ún. Schulz-effektus. Az SPD új elnöke pártjának az elmúlt években mért legnagyobb népszerűséget hozta. Másrészt a hellyel-közzel megnyilvánult eufória nem indokolt, ezt az AfD előretörése és az SPD veresége megmutatta a Saar-vidéki tartományi választásokon. A legnagyobb támogatottságú “régi” párt, a CDU élén még marad Merkel, de már megkezdődött utódjának a keresése.

Az EU-ról elmondta Dési András, hogy a Brexit alapjában rázta meg a felépítményét.  Emiatt és a nemzetközi kihívásokra adott késedelmes, elégtelen válaszai miatt is nehézségekkel küzd. Franciaország szerepe felértékelődik ugyan, de egész Nyugat-Európa áhítozik valami újra, amellyel a fiatal nemzedékekhez is közelebb lehetne hozni az alapértékeket. Ugyanis a mostani nemzedékeknek az, hogy nincs háború Európában, hogy van – ahol van – közös pénz és szabad utazás, munkavállalás, ez már túlontúl természetes számukra.

Dési András szerint Magyarország, amennyiben továbbra is különutasságra törekszik, és nem lép be az eurózónába, komoly gazdasági következményekkel lesz kénytelen szembenézni.

A kérdések a nyugat-európai társadalmak és a nem európai “párhuzamos társadalmak” viszonyára, továbbá a schengeni zóna és Franciaország kapcsolatára vonatkoztak.

Dési András és dr. Horváth Tamás, az elnökség tagja

20170426_175213A