November 14-én Jeszenszky Géza történész, egyetemi tanár, diplomata tartott  széles körű érdeklődést kiváltó előadást „Magyarország a képlékennyé vált világban” címmel.

Jeszenszky bevezetőjében azt hangsúlyozta, hogy jelenleg főleg történészként tevékenykedik, de politikai megfigyeléseit sem rejti véka alá. A világ képlékennyé válásának folyamatát vázolva, rámutatott arra, hogy a rendszerváltozásig viszonylagos stabilitást biztosított a kétpólusú világrendszer. Az azóta eltelt évtizedek nem hozták meg a remélt, még szilárdabb, demokratikus alapokon nyugvó stabilitást. Oroszország visszatérése a szuperhatalmi státust igénylők közé, Kína felemelkedése, illetve a 2008. évi válság jelezték ennek állomásait. 2001 óta a terrorizmus alapvető tényezővé vált, óhatatlanul erodálva a demokratikus szabadságjogokat. A 2015. évi menekültválság megrendítette az EU struktúráit, felszínre hozta a lappangó ellentéteket. Megjelent a színen Donald Trump, aki vitatható személyiség, és aggasztó, hogy a világ első számú hadászati potenciálja fölött rendelkezik. Az amerikai külpolitika kiszámíthatatlanná vált, amit mutat az Észak-Koreával fennálló viszony alakulása. A Nyugat alkonya nincs küszöbön, amíg a világgazdaság, a technikai fejlődés kulcsa a Nyugat kezében van. A liberális demokráciát nem lehet leírni, hangsúlyozta az előadó.

Rátérve fő témájára, Magyarország helyzetére a világban, elemezte a visegrádi négyek valóságos súlyát. A valóságtól elrugaszkodott dolog ezt az országcsoportot Európa új erőközpontjának, a fejlődés motorjának beállítani, mondta. Nincs a láthatáron az sem, hogy a balti országok és Románia is csatlakoznának ehhez a csoporthoz. Jeszenszky Géza egyre erőteljesebb ellenérzéseket tapasztal a magyar kormány külpolitikájával szemben, amely a saját szövetségeseire zúdít össztüzet, míg a ellenfelekkel túlzottan szívélyesnek tűnő viszonyt ápol. A Soros György elleni összehangolt kormányzati médiakampányt „felesleges és nevetséges riogatásnak” bélyegezte. Azt sem nézik Nyugaton jó szemmel, hogy Putyin mintegy törzsvendég Budapesten. Szerinte nem célravezető Franciaországgal és Németországgal ujjat húzni.

A következő, befejező részben Jeszenszky Géza a szomszédságpolitikával foglalkozott. Ellentmondásos viselkedést látunk, mert amíg a határon túli magyar közösségek támogatása helyes, a szomszéd államokkal való viszony nem mindig elvszerű. Megtorpant a magyar-szlovák és a magyar-román állam- és kormányközi kapcsolatok fejlődése. Szlovénia és Horvátország esetében nincs meg a kellő kiegyensúlyozottság a kapcsolatok fejlesztése terén. Ukrajnával rossz a viszony, de ennek a kialakulását meg kellett volna előzni tárgyalásokkal, nem most harcias, igazából sehová nem vezető retorikát alkalmazni. Szerbia addig ápol majd szívélyes viszonyt Magyarországgal, amíg be nem kerül az EU-ba.

Kérdésekre válaszolva az előadó elmondta, ha választani kell, egy országnak a szövetségeseit kell választania. Az EU – reményei szerint – „kitermel” majd egy sor fiatal és ambiciózus vezetőt, akik képesek megőrizni az EU lényegét. A trianoni békeszerződés közelgő századik évfordulójával kapcsolatban kijelentette, a két háború közötti magyar vezetés hosszabb időn át illúziók foglya volt. A „mindent vissza!” alapján állt, holott az etnikai elvű területrendezés követelése több realitással találkozott volna. Az első világháború befejezésének 100. évfordulóján rendezett párizsi ünnepségről a legfelső magyar politikai vezetés távol maradt, s ezzel hibát követett el – tette hozzá végül.

Jeszenszky Géza és Bardócz Béla, társaságunk elnöke