Dr. Horváth István nyugalmazott nagykövet, a nemzetközi jog jeles szakértője május 15-én érdeklődéssel fogadott előadást tartott társaságunk rendezvényén. Az előadó kiemelte, hogy az évszázadok alatt fokozatosan kialakult nemzetközi jog fejlődésében jelentős állomás volt az ENSZ Alapokmányának hatályba lépése, amely fontos alapelveket fogalmazott meg az összes állam számára. Az abban foglalt alapelvekre és kötelezettségekre mért csapást a NATO azzal, hogy a Biztonsági Tanács felhatalmazása nélkül 1999 márciusától három hónapon keresztül légicsapásokat mért Jugoszláviára. (Az akció humanitárius célokat szolgált, viszont nemzetközi jogot sértett.) 2001. szeptember 11-et követően sem az afganisztáni, sem a 2003 tavaszától zajló iraki beavatkozásokat sem hagyta jóvá a BT. Nem csoda, hogy azóta már sorozatosan megtörténik ez, így Kína és Oroszország is igyekszik több vitás helyzetet egyoldalú döntéssel, ENSZ BT felhatalmazás nélkül “megoldani”. A fő probléma abban van, hogy az emberi jogok védelme felülírni látszik a még hatályos nemzetközi jogi kötelezettségek betartását. Amint az egyik hozzászóló idézte is Kofi Annan akkori ENSZ-főtitkárt, először a népirtást kell megakadályozni, akár jogsértés árán is, aztán jöhet minden egyéb. Horváth István rámutatott: a vezető hatalmak esetében kettős mérce alkalmazása figyelhető meg: az Egyesült Államok élesen elítélte pl azt, hogy Oroszország annektálta a Krímet, de egyetlen szóval sem kifogásolta azt, amikor Izrael annektálta a Szíriához tartozó Golan-fennsíkot. Katonailag fellépett a koszovói népirtás ellen, de a kelet-timori népirtás megtörténtekor hallgatott. Újabban Kína az, amely – elsősorban a Dél-kínai-tengeren – egyoldalú, a szomszédokat sújtó intézkedéseket hoz. Megteheti, megvan hozzá az ereje.

A nemzetközi jog csak leköveti a nemzetközi politika aktuális erőviszonyait, önerőből nem alakítja azokat, mondta végül Horváth István.