Előadás a visegrádi négyekről

2017. október 11-én élénk érdeklődéssel kísért két előadás hangzott el plenáris rendezvényünkön.

Elsőként Boros Jenő nyugalmazott nagykövet, korábbi helyettes államtitkár beszélt a visegrádi együttműködés kialakulásáról, történetéről. Kitért a cseh politikai elit jelenlegi hozzáállására, továbbá arra, hogy a slavkovi és weimari “háromszögek” mennyiben riválisai a visegrádi együttműködésnek. Meggyőződése, egyik formáció sem ad majd elég indokot a visegrádi együttműködés ellehetetlenedésére. Kitért arra, hogy az elmúlt évtizedekben, a kísérletek ellenére, nem bővült ki ez az együttműködési forma.

Hárs Gábor nyugalmazott nagykövet, korábbi parlamenti képviselő arról beszélt, hogy a színfalak mögött volt bizonyos presztízsharc, ki vezesse az együttműködést. A vezető szerepre 93 után, Csehszlovákia kettéválásával, egyedül a szlovákok nem törekedtek. Hárs Gábor is kitért a formáció bővítésének kérdéseire, hangsúlyozva, mindig az a formáció kerül előtérbe, amelyet sikerül tartalommal megtölteni. A miniszteri tanácskozások, a Visegrádi Alap működése pozitív hozzáadott értéket jelentenek.

A kibontakozó vitában felszólalt Jeszenszky Géza, aki több érdekes részlettel és adalékkal pontosította és kiegészítette az előadásokat. Mint akkori külügyminiszter, tevékeny részt vállalt a kezdeményezés elindításában. Többen hangsúlyozták, hogy amíg fennállnak azok érdekek, amelyek létrehívták ezt a sajátos államközi együttműködési formát, addig az nem enyészik el. A migrációs téma azonban ketté is választhatja a csoportot, mert a csehek és szlovákok nem akarnak szembemenni a vonatkozó brüsszeli elképzelésekkel, bár nem értenek azokkal egyet mindenben. Előfordulhat, hogy egy lengyel-magyar együttműködés lesz szorosabb, bár az mindenképpen aszimmetrikus lehet, mert Lengyelország mérete, súlya jóval nagyobb hazánkénál.

20171011_172733

Boros Jenő

20171011_174142

Hárs Gábor

Előadások a huszadik század magyar külpolitikájáról

Szeptember 20-án a várakozásoknak megfelelően kiemelten érdekes két előadást hallottunk. Először Pritz Pál, az MTA doktora, történész vázolta az 1920 és 1945 közötti magyar külpolitika főbb dilemmáit. A legnagyobb vita mindmáig arról szól, mennyire volt szükségszerű a két vesztes világháborúba való belépésünk. Hangsúlyozta, hogy Németország 1920-ban a háborús veresége dacára is nagy és befolyásos európai hatalom volt, míg Magyarország számára a kisállami lét maradt, amely meghatározta a mozgásterét. A békés revízió, mint fő cél érdekében szövetkezett Horthy Hitlerrel, de a két bécsi döntésnél már nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy a háborús vereség után nem fognak a győztes hatalmak megértést tanúsítani. Így is lett, nem tarthattuk meg a Hitler által visszaadott területeket. Úgy fogalmazott, hogy mivel a Kárpát-medence területi vitáit nem lehet minden érintett fél megelégedésére rendezni, és a nyugati hatalmak nem akartak mindenkivel összeveszni, ezért csak minket haragítottak meg.

Földes György történész, az MTA doktora a külpolitikai mozgástér értelmezésével kezdte mondanivalóját.

A függetlenség 1945 és 1989 között csak viszonylagos lehetett. Magyarország az elbukott forradalom után egészen 1962-ig nagyon korlátozottan volt független állam. Kádár meg volt győződve arról, hogy a magyar nemzeti érdek a Szovjetunióval való szoros szövetségi viszony megőrzése, de emellett, különösen 1977-től fokozatosan teret nyert a sajátos magyar út követése. A nyolcvanas évek első fele a kádári külpolitika sikereit hozta: nyugati vezetők egész sora látogatott hozzánk, és a keleti szövetségesek szemében sem voltunk megbízhatatlanok. Budapestet Földes szerint nem annyira a Washington-Moszkva tengely valamely pontjára kell elhelyezni, hanem a Budapest-Moszkva tengelyen.  A kádári külpolitika nagy hiányossága, hogy a határon túli magyarokkal kapcsolatban túl óvatos, túl bizonytalan lépéseket tett, amelyek lényeges eredményeket nem hoztak.

Az előadásokat követő vitában a lehetséges opciókat firtatták a kérdezők. Pritz Pál hangsúlyozta, hogy a harmincas években a magyar társadalom csakis az irredenta politikára volt vevő, ez okozott rövidlátást, sőt vakságot. Földes György szerint Horthy Miklós balul sikerült kiugrási kísérlete 1944 októberében jelképes erejű, mutatja az akkori elit következetlen és ügyetlen hozzáállását. Szerinte egy hősies Horthy más irányba fordíthatta volna az ország sorsát.  A politikusok személyes felelőssége természetesen nem kerülhető meg a korszakok külpolitikájának értékelésében.

20170920_171715

Pritz Pál

20170920_174414

Földes György

Oroszországról beszélgettünk

2017. május 31-én számos érdeklődő jelenlétében tartott előadást dr. Rácz András egyetemi docens, Oroszország-szakértő.

Az előadó színes, humoros stílusban, de rendkívüli tájékozottságról tanúbizonyságot téve beszélt erről a hatalmas országról. Elsősorban annak kül- és biztonságpolitikáját vette szemügyre, kiemelten a közép-európai térség vonatkozásában. Térségünk államaival kétoldalú kapcsolatot tart fenn, a stratégiai gondolkodás azonban regionális jellegű.

Az orosz gazdaságnak, bár nem ismerik el hivatalosan, érzékeny veszteségeket okoznak a Krím annektálása, illetve az ukrajnai beavatkozás után bevezetett nyugati szankciók. Ezek feloldása vagy enyhítése elsődleges érdek és cél. Az ukrajnai válság hosszabb ideig fennáll majd, hiszen Oroszország nem engedheti meg magának Ukrajna stabilizálódását, sikerét, mert ezzel példaként szolgálna az orosz lakosságnak.

Energia-ügyekben kölcsönös függés tapasztalható. Orosz részről mindent elkövetnek az egységes energiapiac létrejöttének megakadályozására, mert ez nagy mértékben szűkítené mozgásterüket.

Katonapolitikában az látszik, hogy Oroszország nem törekszik a közvetlen, nyílt konfliktusra a NATO-val, s annak tagállamaival. Defenzív stratégiájába azonban a helyi szintű támadó háború is beletartozik, ezt mutatta a grúziai konfliktus. Annak ébrentartása egyúttal gátja Grúzia NATO-tagságának is. Moszkva erőteljesen törekszik a NATO bővítésének akadályozására. A tervbe vett NATO rakétavédelmi rendszer az orosz aggodalmak elsődleges forrása.

Rácz Andrásnak a hallgatóság egy sor kérdést tett fel. Azok a volt Szovjetunió és a mai Oroszország összevetésére, valamint a hosszú távú kilátásokra vonatkoztak. Ez utóbbiak tekintetében Rácz borúlátó, ugyanis a oroszországi demográfiai mutatók nagyon rosszak, magas az alkoholizmus miatt idő előtt meghaltak aránya, és a muzulmán vallásúak akár 30 év alatt is többségbe kerülhetnek az ország egészében.

Előadás Nyugat-Európáról

Dési András volt a vendégünk április 26-án. A neves külpolitikai újságíró, aki éveken át volt állandó tudósító Párizsban és Berlinben, jelenleg a Riporterek Határok Nélkül nevű nem kormányzati szervezet munkatársa.

Előadásának első részében hosszabban jellemezte azokat a változásokat, amelyek a francia belpolitikában az utóbbi években megjelentek. A szocialista párt szerepe erősen csökkent, az elnökválasztás második fordulójába jelöltje be sem jutott. Marine Le Pen, a Nemzeti Front elnöke lett az a meghatározó személyiség, aki a legszélsőségesebb megnyilvánulások visszaszorításával valamelyest középre helyezkedett. Ha most nem is nyer, amennyiben a hagyományos politikai elit a következő öt évben nem tud érdemi javulást hozni, 2022-ben megállíthatatlan lesz.

Németország belpolitikájáról szólva új jelenség az ún. Schulz-effektus. Az SPD új elnöke pártjának az elmúlt években mért legnagyobb népszerűséget hozta. Másrészt a hellyel-közzel megnyilvánult eufória nem indokolt, ezt az AfD előretörése és az SPD veresége megmutatta a Saar-vidéki tartományi választásokon. A legnagyobb támogatottságú “régi” párt, a CDU élén még marad Merkel, de már megkezdődött utódjának a keresése.

Az EU-ról elmondta Dési András, hogy a Brexit alapjában rázta meg a felépítményét.  Emiatt és a nemzetközi kihívásokra adott késedelmes, elégtelen válaszai miatt is nehézségekkel küzd. Franciaország szerepe felértékelődik ugyan, de egész Nyugat-Európa áhítozik valami újra, amellyel a fiatal nemzedékekhez is közelebb lehetne hozni az alapértékeket. Ugyanis a mostani nemzedékeknek az, hogy nincs háború Európában, hogy van – ahol van – közös pénz és szabad utazás, munkavállalás, ez már túlontúl természetes számukra.

Dési András szerint Magyarország, amennyiben továbbra is különutasságra törekszik, és nem lép be az eurózónába, komoly gazdasági következményekkel lesz kénytelen szembenézni.

A kérdések a nyugat-európai társadalmak és a nem európai “párhuzamos társadalmak” viszonyára, továbbá a schengeni zóna és Franciaország kapcsolatára vonatkoztak.

Dési András és dr. Horváth Tamás, az elnökség tagja

20170426_175213A

Nyilatkozat

Társaságunk elnöksége, illetve tagsága többségi döntéssel csatlakozott az alábbi nyilatkozathoz. Azt ismertette a Népszava című országos napilap 2017. április 20-án.

Az Andrássy Kör, a Bibó István Közéleti Társaság, a Jászi Oszkár Külpolitikai Társaság, a József Attila Társaság és a Szalay Kör tiltakozik a CEU/Közép-európai Egyetem budapesti működésének lehetetlenné tétele ellen. A CEU a magyar szellemi élet kiszakíthatatlan része, amely sok nemzetiségű oktató- és diákgárdájával, nemzetközileg is magasra értékelt kiemelkedő kutatómunkájával, kulturális és társadalmi programjaival erős köteléket jelent Budapest és Magyarország számára a fejlett világhoz. A törvénymódosítás ezen túlmenően elfogadhatatlan támadás az egyetemi autonómia, az oktatás és kutatás szabadsága, a termékeny nemzetközi együttműködés és a civil társadalom ellen is.

Szolidárisak vagyunk a CEU-val és minden demokratikus közösséggel, amelynek elege van abból az értelmiségellenes hadjáratból, amely Magyarországot a nyugati világ, a civilizált társadalmak perifériájára szorítja.

Tiltakozunk a hamis beállítás ellen, hogy a kormány egyes lépéseivel szemben kritikus civil szervezeteknek „külföldi forrásból juttatott támogatások alkalmasak lehetnek arra, hogy külföldi érdekcsoportok e szervezetek társadalmi befolyásán keresztül saját érdekeiket, nem pedig közösségi célokat érvényesíthessenek Magyarország politikai és társadalmi életében” (idézet a törvényjavaslat indokolásából).

Meggyőződésünk, hogy a civil szervezetek átláthatóságát, támogatásaik azonosítását és nyilvánosságát a most érvényes törvényi szabályozás kellően biztosítja, így a most a parlament elé került törvényjavaslat nyilvánvaló célja az, hogy ezeket a szervezeteket   külföldi érdekeket szolgáló szervezeteknek minősítse, és megbélyegezze. Az ilyen és hasonló lépések ellentétesek a demokrácia alapeszményeivel.

 

Latin-Amerikáról beszélgettünk

Március 29-én élénk érdeklődést kiváltó előadást tartott Varga Koritár Pál ny. nagykövet arról a térségről, amely a Rio Grande folyótól egészen a Tűzföldig terjed. Latin-Amerikáról van szó, amelynek a területe kb 21 millió km², 30 ország van itt, és a lakosság száma jelenleg mintegy 600 millió fő. A térségben uralkodó a spanyol nyelv (Brazíliában a portugál) és a katolikus vallás.

Az előadó összefoglalta a szubkontinens politikai jellemzőit. Kuba kivételével mindenütt demokratikus rendszereket látunk. Kubában sem várható nagy léptékű és gyors változás. A béke és a stabilitás szempontjából jelentős fejlemény volt az 50 éven keresztül tartó kolumbiai polgárháború befejezése.

A térség jelentős kihívásokkal is küzd, a legfontosabbak a kábítószer-termelés és -kereskedés, a bűnözés nagy aránya. A szociális egyenlőtlenség óriási, ugyanakkor az utóbbi másfél évtizedben számottevően csökkent a mélyszegénységben élők aránya, jelenleg átlag a lakosság egyötöde tartozik ide. A migráció és a környezetvédelem is feszítő kérdés. A térség legjelentősebb gazdaságai Brazília, Argentína és Mexikó, ők tagjai a G20 csoportosulásnak is. A leginkább versenyképes fejlődést Chile mutatta fel.

Magyarország kapcsolatai a térséggel hullámzóan alakultak. 1989 előtt elsősorban az ún. szocialista orientációjú államokkal fejlődtek a politikai kapcsolatok. A legújabb fejleményekhez tartozik, hogy újabb nagykövetségek nyílnak Dél-Amerikában. Az utóbbi évtizedekben a térség a magyar külkereskedelmi forgalomban 2 % alatti részesedést mutat.

A kérdések a magyar exportra, a kubai-amerikai kapcsolatok jövőjére, Kuba belső helyzetének kilátásaira vonatkoztak.

Varga Koritár Pál és Bardócz Béla, a társaság elnöke

IMG_2823

Elhunyt Tóth János

2017. március 21-én elhunyt alapító tagunk, Tóth János nyugalmazott nagykövet, társaságunk többszöri előadója.

Tóth János 1945. május 18-án született Pestszenterzsébeten. 1967-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi szakán. Orosz, spanyol, szerb-horvát nyelven tudott kiválóan. Az egyetem után rögtön bekerült a Külügyminisztériumba. Belgrádban teljesített külszolgálatot, majd 31 éves korától 7 éven át az MSZMP KB Külügyi Osztálya konzultációs csoportjának munkatársa volt. Utána kinevezték nagykövetnek Mexikóvárosba. Hazatérte után, 1988-ban az MSZMP külügyminisztériumi bizottságának első titkára volt a párt megszűnéséig. Utána főosztályvezető, majd 1991 és 1994 között limai, majd bogotai nagykövet. Ezt követően két éven át helyettes államtitkár, majd 1996 és 2000 között belgrádi nagykövet, majd Bosznia-Hercegovinában a főbiztos irodavezetője volt. 2003-tól ismét nagykövet, ezúttal Kijevben. 2007. évi hazatérése után nyugdíjba ment.

Tóth Jánost sokan ismerték és szerették az elmúlt évtizedek során. Rendkívüli tehetség volt, éleslátó, az összefüggéseket megértő és kiválóan megfogalmazni képes diplomata.

Egy igaz ember, egy nagyszerű jellem távozott közülünk.

Hiányozni fog.

Hamvasztás utáni búcsúztatása 2017. április 6-án, csütörtökön 13 órakor lesz a pestszenterzsébeti temetőben.

Konferencia Jászi Oszkár halálának 60. évfordulója alkalmából

2017. február 25-én székhelyünkön konferenciát rendeztünk, amelyre mintegy félszáz érdeklődő volt kíváncsi.

Első előadónk Hamza Gábor akadémikus Jászi Oszkár jogi munkásságáról beszélt. A társadalomtudós főleg pályájának elején foglalkozott a közjogi jogterülettel, érdekelték a svájci alkotmány, az államberendezkedés, a kantonális föderalizmus elvi-elméleti kérdései. Annak egyes elemeit – reményei szerint – a Duna-menti népek általa szorgalmazott föderációjában is fel lehetett volna használni. Emigrációjának hosszú éveiben Jászi már elfordult az államjogi-közjogi megközelítéstől.

A második, nagy ívű előadást Frank Tibor akadémikus, történész tartotta, aki Jászi, a társadalomtudós politikai portréját vázolta fel. Jászi antibolsevista attitűdje abból fakadt, hogy nem fogadta el a marxizmus leninista fordulatát, ezért a Tanácsköztársaságot sem. Államelméleti fejtegetései a Monarchia felbomlását, illetve együtt tartását okozó erők elemzésére irányultak. Jászi a Monarchiát összetartó erőnek elsősorban az uralkodóházat, másodsorban a katolikus egyházat, harmadsorban a zsidóságot tartotta. A szétfeszítő, széthúzó erők között hangsúlyosan a nagybirtokrendszert és a nemzetiségek függetlenségi törekvéseit említette. Az Ohio állambeli Oberlin College politológia professzora volt egészen 1942-ig.

A harmadik, nem kevésbé lebilincselő előadás, amelyet Nagy J. Endre szociológus, akadémiai doktor tartott, elsősorban az idős,  akkor már 70-72 éves Jászi Oszkár tevékenységével foglalkozott.  A kutatás során kiderült, ebben az időszakban (1945-47) ezer körüli levelet írt, illetve kapott. 1945 után reményei feltámadtak, a valóság azonban nem táplálta ezeket a reményeket. Alig engedték beutazni Magyarországra 1947-ben, ahol az általa annyira lebecsült kommunista erők menetelését, előtérbe tolakodását volt kénytelen megtapasztalni. Az általa vizionált polgári demokrácia 1948 körüli megsemmisülése Jászi Oszkárt végképp száműzte Magyarországról. Az Ohio államban lévő Oberlinben hunyt el 60 évvel ezelőtt.

Az előadások alapján készült két tanulmány az alábbi linkekre kattintva letölthető.

Európa és Jászi Oszkár_ Hamza Gábor akadémikus 20170225-i konferencia-előadásának írásos változata

JÁSZI KERESZTÚTJA2 Prof. Nagy J. Endre

Hamza Gábor előad

20170225_101650

Frank Tibor előad

20170225_104039

Nagy J. Endre előad

IMG_4773

Koszorúzások

Hatvan esztendeje, a Cleveland melletti Oberlinben elhunyt  Jászi Oszkár, az 1918-as polgári forradalom egyik vezéralakja, a Károlyi-kormány nemzetiségi ügyek minisztere, tudós, egyetemi tanár.

Az alkalomból a  Jászi Oszkár Külpolitikai Társaság elnöksége február 13-án, hétfőn, a Farkasréti temetőben koszorút helyezett el a Jászi-család sírján.

A felvételen Jászi Oszkár sírja látható.

20170213_110748

A koszorúzáson megjelent (balról jobbra): Kató Ferenc titkár, Bardócz Béla elnök, Király Attila tiszteletbeli elnök, Szatmári István tag, Pritz Pál tag, Benyovszky Gábor tag.

DSC_0131

Hírt kaptunk arról is, hogy a nagykárolyi önkormányzat kulturális osztályának munkatársai megkoszorúzták azt az emléktáblát, amely Jászi Oszkár szülőházán van elhelyezve.