Centenáriumi konferenciát rendeztünk

Az őszirózsás forradalom 100. évfordulóján, 2018. október 27-én székhelyünkön széles körű érdeklődéssel kísért konferenciát rendezett társaságunk. A konferencia elnöki/moderátori tisztét Király Attila tiszteletbeli elnök látta el.

Az első előadó Hajdu Tibor történész, az MTA doktora volt. Finom humorral, önkritikus megjegyzésekkel is átszőtt, 40 perces előadásában felvázolta a Monarchia utolsó éveinek magyarországi politikai viszonyait, jellemezte Tisza István politikáját. Említette, milyen ellentmondásos viszony alakult ki az 1916-ban megkoronázott IV. Károly király és a magyar politikai vezetés között, s hogy sok jel mutat arra, a királyt nem érdekelte igazán Magyarország jövőbeli sorsa. Említést tett Károlyi akkori politikájáról, amelyet 1918 nyaráig mindenképpen az “ezeréves” határokhoz való ragaszkodás jellemzett. Hajdu Tibor elmondta az őszirózsás forradalom közvetlen előzményeit, s csak röviden utalt annak konkrét eseményeire. Végül azt elemezte, miért nem a valós tényeken alapul, miért “wishful thinking” az a felfogás, amely szerint Károlyiék egy nagyobb létszámú haderő sürgős felállításával megvédhették volna a történelmi Magyarországot, de mégsem tették. Hangsúlyozta, hogy sem az objektív, sem a szubjektív feltételek ehhez nem álltak rendelkezésre.

Másodikként Romsics Ignác történész, akadémikus tartott előadást. A nagyívű, kitűnően szemléltetett egy órás előadásban az I. világháború végének a nemzetközi erőviszonyait, a főbb aktorok törekvéseit taglalta. Kitért a hadviselő felek győzelmi esélyeire, a különbéke-kezdeményezések sorsára, eredménytelenségének okaira. Az ő felfogása is az, hogy sem a Monarchiát, sem az ún. történelmi Magyarországot akkori állapotában és szerkezetében nem lehetett volna megtartani még a központi hatalmak hipotetikus győzelme esetén sem. Az Amerikai Egyesült Államok hadba lépéséig ezek a hadszíntéren nem álltak rosszul. Az előadó részletesen ismertette a háborút lezáró békéhez vezető elképzeléseket, terveket. Kimutatta, hogy stratégiai és közlekedési okok miatt nem sikerült az – az amerikai fél és egyes brit tényezők által támogatott – etnikai elvű határmegállapítás. Érdekes gondolat, hogy az oroszországi fejlemények milyen jelentős mértékben befolyásolták a vezető nyugati hatalmak gondolkodását abban a tekintetben, hogyan rajzolják át Európa térképét.

Végül Szarka László történész egyetemi tanár, az MTA doktora kapott szót. Negyvenperces, színes, lendületes és jól szemléltetett előadásában a nemzetiségek sorsának alakulását mutatta be, a Baltikumtól Görögországig terjedő térségben, a huszadik század második és harmadik évtizedében. 1914 és 1924 között az a legnagyobb változás, hogy a korábban a többé-kevésbé egységes birodalmakban élő népek nemzetállamokká alakultak, a föderációs elképzelések kudarcot vallottak. (Csehszlovákia és Jugoszlávia külön eset.) A trianoni békék következtében nagyon sokan szakadtak el anyaországuktól, de jóval többen vannak azok, akik viszont csatlakoztak ahhoz. Napjaink politikáját érintve Szarka László hangsúlyozta, helyes a határon túl rekedt magyarság sokféle eszközzel történő támogatása, annak módja, mértéke és eszközei azonban már vitathatóak. A valódi eredményesség ettől a támogatástól csak akkor várható, ha tekintetbe veszi más népek és országok érzékenységét, és aktív, sőt pro-aktív szomszédságpolitikával párosul, emelte ki végül Szarka László.

Képek a konferenciáról (A képre kattintva az nagyobb méretben látható.)