2016. november 30-án széles körű érdeklődés mellett tartott előadást a neves közgazdász-professzor, az európai integráció kiemelkedő szakértője.

Az előadásról szóló ismertetés itt olvasható: Inotai András előadása

2016. október 19-én Dr. Kis-Benedek József (PhD) a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója és kutatási témavezetője, a nemzetközi terrorizmus egyik legismertebb hazai szakértője volt a vendégünk. Előadásában adatokkal gazdagon illusztrálva beszélt Európa terrorfenyegetettségének alakulásáról az utóbbi néhány év során. Elsősorban a friss TE-SAT jelentésre támaszkodott. (TE-SAT, azaz a European Union Terrorism Situation and Trend Report, 2016, elérhető itt: https://www.europol.europa.eu/content/european-union-terrorism-situation-and-trend-report-te-sat-2016)

Az előadó rámutatott, hogy kontinensünkön egy viszonylag hosszú, csendesebb időszakot követően a múlt évben és ez évben is a korábbiaknál nagyobb horderejű és több terrorcselekmény történt. Egyre inkább visszaszorul az Al-Káida, de előtérbe került az Iszlám Állam (IÁ). Fokozottabban érvényesül a kiber-bűnözés és a terrorizmus kapcsolata, az elkövetők egyre korszerűbb eszközöket alkalmaznak. 2015-ben Európában is megjelent az öngyilkos merénylet, és a nők részvétele is emelkedett a merényletek elkövetésében. Az eszköztárra jellemző a házilag barkácsolt robbanóeszközök, illetve az illegálisan beszerzett kézifegyverek alkalmazása. A terroristák motívumai között a dzsihádizmus vezet, de előfordult etnikai-szeparatista, valamint szélsőbalos és szélsőjobbos terrorcselekmény is. Földrajzilag Nyugat-Európa, elsősorban Franciaország fenyegetettsége erős, Közép-Európáé kisebb. A kilátások nem biztatóak, mert az valószínűsíthető, hogy Európa jelenlegi fenyegetettségi szintje egyelőre megmarad.

A kérdések az iszlámista terrorizmus motivációja köré összpontosultak. Az előadó nem fogadja el azt a leegyszerűsítő nézetet, amely szerint az iszlám, mint vallás mintegy automatikusan kitermeli a terrorizmust, és magával a vallással van a fő baj.

Őszi előadás-sorozatunkat szeptember 21-én megkezdtük. Első előadónk Horváth Gábor újságíró, a Népszabadság külpolitikai rovatvezetője volt. Az előadás a közelgő amerikai elnökválasztást járta körül. Az előadó színes, mozaikszerű módon, adatokat is sorolva beszélt az esélyeket meghatározó demográfiai tényezőkről, a bevett szokásokról, illetve az államonként, sőt körzetenként változó szavazási procedúráról. A Demokrata Párt szavazói hagyományosan a feketék, a megnövekedett számú spanyol ajkúak, a fiatalok és a magasan képzettek. Nem tudni, mekkora lesz a részvételi arány ebben a körben, ha magas, Hillary Clinton győzelme a valószínűbb. A demokrata elnökjelöltről részletesebben beszélt Horváth Gábor. Clinton tapasztalt és nagyon ambiciózus politikus, külpolitikai kérdésekben inkább „héja”. Neveltetése konzervatív, népszerűsége viszonylag alacsony. Magánéletét is politikai ambícióinak rendelte alá. Több pénzzel rendelkezik a kampányban, mint ellenfele. Donald Trump, a republikánusok elnökjelöltje szinte mindenben az ellentéte, politikai tapasztalatok és felelősség nélküli múltja van, erősen médiaközpontú. Sok szempontból rendhagyó jelölt. Fellépése nemcsak a liberálisokat, hanem a konzervatívokat is taszítja, nagyokat mond, de nem mindig lehet tudni, tisztában van-e azzal, amit ígér. Alapozhat viszont az alacsony iskolázottságú, fehér, idősebb férfiakra, akiket már az a gondolat is elborzaszt, hogy az USA elnöke egy nő legyen. Hillary Clinton a közvélemény-kutatásokban nagyon kis előnnyel vezet, míg a fogadóirodákban kétharmados esélye van a győzelmének.

A szép számmal megjelent hallgatóság kérdései a jelöltek programjára, az Oroszországhoz való viszonyukra, illetve a magyar-amerikai kapcsolatok kilátásaira vonatkoztak.

Május 18-án dr. Nagy Erzsébet diplomata, külgazdasági szakértő és volt berni nagykövet volt az előadónk. Összefogott, jól strukturált, érdekes előadásában Svájc sajátosságaival foglalkozott, amelyek meghatározzák nemzetközi mozgásterét. A legendás svájci semlegesség jellege az országnak az ENSZ-be való felvételével változott, azonban továbbra is meghatározó, hogy a népszavazásoknak “kitett” politikai rendszer miatt a nemzetközi megállapodásokban az elköteleződés szintje alacsonyabb lehet, mint más országok esetében. Svájc nemzetközi síkon nem kezdeményez, állásfoglalásai is ritkák. Az Európai Unióba objektíve nem léphet be emiatt, a kapcsolatokat kétoldalú megállapodások szabályozzák. 2008-ra azonban az ezekben rejlő lehetőségek megakadtak, így holtponton van az EU és Svájc intézményes és szerződéses kapcsolatrendszere. Svájc tagja a schengeni zónának, ugyanakkor az Európai Gazdasági Társulásnak nem, mert a svájci szavazók azt hajszál híján, de elvetették. Így az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak (EFTA) rajta kívül már csak egy tagja maradt, Izland.

Az amerikai-svájci kapcsolatokban hosszan tartó feszültséget okozott az a kitartó és végül sikerre vezető amerikai törekvés, amely a titkos svájci bankszámlák átláthatóvá tételét célozta. Az USA nem mindig elégedett azzal a móddal sem, ahogyan Svájc ellátja az érdekképviseletét azon államokban, amelyekkel nincs diplomáciai kapcsolata.

Az előadó Svájc ENSZ-tagságára, a jövőbeli változásokra, valamint a fegyverexport jellegére nézve kapott kérdéseket, amelyeket részletesen megválaszolt.

Az előadás elhangzott 2016. április 2-án, a Jászi Oszkár Külpolitikai Társaság megalakulásának 25. évfordulóján rendezett konferencián.

Szövege letölthető az alábbi helyről:

A Jászi-jelenség

Nagy érdeklődéssel fogadott előadást tartott Zentai Péter külpolitikai újságíró 2016. február 24-én.

Nem Németországról beszélt általában, hanem annak politikai elitjéről, amelynek magatartását a történelmi múlt, a berögződések és a nemzetközi helyzet alakulása – így például az Egyesült Államok cselekvési hajlandóságának érezhető csökkenése – határozza meg. Ez az elit alapvetően értékelvű, és az új, egyelőre még kisebbségben lévő, de feltörekvő erők meglehetősen rövid távú érdekekre és a népszerűség elérésére való tekintettel most háttérbe szorítják. Képlékenység tapasztalható. Ha a merkeli vonal – és személyesen a kancellár – a jövő hónapban megtartandó két tartományi választáson komoly vereséget szenvedne, az “drámai” lenne – hangsúlyozta Zentai Péter. A kiúttalanság jelei is tapasztalhatók már.

Az előadó kérdésekre reagálva beszélt Kelet-Európa és Németország viszonyának újabb keletű romlásáról. Elismerte, hogy Merkel a korábbinál távolabbra került a közhangulattól. Csak remélni lehet, hogy Törökország további erőfeszítéseket tesz a menekültáradat megfékezésére, de egészében a kilátások borúsak.