November 14-én Jeszenszky Géza történész, egyetemi tanár, diplomata tartott  széles körű érdeklődést kiváltó előadást „Magyarország a képlékennyé vált világban” címmel.

Jeszenszky bevezetőjében azt hangsúlyozta, hogy jelenleg főleg történészként tevékenykedik, de politikai megfigyeléseit sem rejti véka alá. A világ képlékennyé válásának folyamatát vázolva, rámutatott arra, hogy a rendszerváltozásig viszonylagos stabilitást biztosított a kétpólusú világrendszer. Az azóta eltelt évtizedek nem hozták meg a remélt, még szilárdabb, demokratikus alapokon nyugvó stabilitást. Oroszország visszatérése a szuperhatalmi státust igénylők közé, Kína felemelkedése, illetve a 2008. évi válság jelezték ennek állomásait. 2001 óta a terrorizmus alapvető tényezővé vált, óhatatlanul erodálva a demokratikus szabadságjogokat. A 2015. évi menekültválság megrendítette az EU struktúráit, felszínre hozta a lappangó ellentéteket. Megjelent a színen Donald Trump, aki vitatható személyiség, és aggasztó, hogy a világ első számú hadászati potenciálja fölött rendelkezik. Az amerikai külpolitika kiszámíthatatlanná vált, amit mutat az Észak-Koreával fennálló viszony alakulása. A Nyugat alkonya nincs küszöbön, amíg a világgazdaság, a technikai fejlődés kulcsa a Nyugat kezében van. A liberális demokráciát nem lehet leírni, hangsúlyozta az előadó.

Rátérve fő témájára, Magyarország helyzetére a világban, elemezte a visegrádi négyek valóságos súlyát. A valóságtól elrugaszkodott dolog ezt az országcsoportot Európa új erőközpontjának, a fejlődés motorjának beállítani, mondta. Nincs a láthatáron az sem, hogy a balti országok és Románia is csatlakoznának ehhez a csoporthoz. Jeszenszky Géza egyre erőteljesebb ellenérzéseket tapasztal a magyar kormány külpolitikájával szemben, amely a saját szövetségeseire zúdít össztüzet, míg a ellenfelekkel túlzottan szívélyesnek tűnő viszonyt ápol. A Soros György elleni összehangolt kormányzati médiakampányt „felesleges és nevetséges riogatásnak” bélyegezte. Azt sem nézik Nyugaton jó szemmel, hogy Putyin mintegy törzsvendég Budapesten. Szerinte nem célravezető Franciaországgal és Németországgal ujjat húzni.

A következő, befejező részben Jeszenszky Géza a szomszédságpolitikával foglalkozott. Ellentmondásos viselkedést látunk, mert amíg a határon túli magyar közösségek támogatása helyes, a szomszéd államokkal való viszony nem mindig elvszerű. Megtorpant a magyar-szlovák és a magyar-román állam- és kormányközi kapcsolatok fejlődése. Szlovénia és Horvátország esetében nincs meg a kellő kiegyensúlyozottság a kapcsolatok fejlesztése terén. Ukrajnával rossz a viszony, de ennek a kialakulását meg kellett volna előzni tárgyalásokkal, nem most harcias, igazából sehová nem vezető retorikát alkalmazni. Szerbia addig ápol majd szívélyes viszonyt Magyarországgal, amíg be nem kerül az EU-ba.

Kérdésekre válaszolva az előadó elmondta, ha választani kell, egy országnak a szövetségeseit kell választania. Az EU – reményei szerint – „kitermel” majd egy sor fiatal és ambiciózus vezetőt, akik képesek megőrizni az EU lényegét. A trianoni békeszerződés közelgő századik évfordulójával kapcsolatban kijelentette, a két háború közötti magyar vezetés hosszabb időn át illúziók foglya volt. A „mindent vissza!” alapján állt, holott az etnikai elvű területrendezés követelése több realitással találkozott volna. Az első világháború befejezésének 100. évfordulóján rendezett párizsi ünnepségről a legfelső magyar politikai vezetés távol maradt, s ezzel hibát követett el – tette hozzá végül.

Jeszenszky Géza és Bardócz Béla, társaságunk elnöke

Az őszirózsás forradalom 100. évfordulóján, 2018. október 27-én székhelyünkön széles körű érdeklődéssel kísért konferenciát rendezett társaságunk. A konferencia elnöki/moderátori tisztét Király Attila tiszteletbeli elnök látta el.

Az első előadó Hajdu Tibor történész, az MTA doktora volt. Finom humorral, önkritikus megjegyzésekkel is átszőtt, 40 perces előadásában felvázolta a Monarchia utolsó éveinek magyarországi politikai viszonyait, jellemezte Tisza István politikáját. Említette, milyen ellentmondásos viszony alakult ki az 1916-ban megkoronázott IV. Károly király és a magyar politikai vezetés között, s hogy sok jel mutat arra, a királyt nem érdekelte igazán Magyarország jövőbeli sorsa. Említést tett Károlyi akkori politikájáról, amelyet 1918 nyaráig mindenképpen az “ezeréves” határokhoz való ragaszkodás jellemzett. Hajdu Tibor elmondta az őszirózsás forradalom közvetlen előzményeit, s csak röviden utalt annak konkrét eseményeire. Végül azt elemezte, miért nem a valós tényeken alapul, miért “wishful thinking” az a felfogás, amely szerint Károlyiék egy nagyobb létszámú haderő sürgős felállításával megvédhették volna a történelmi Magyarországot, de mégsem tették. Hangsúlyozta, hogy sem az objektív, sem a szubjektív feltételek ehhez nem álltak rendelkezésre.

Másodikként Romsics Ignác történész, akadémikus tartott előadást. A nagyívű, kitűnően szemléltetett egy órás előadásban az I. világháború végének a nemzetközi erőviszonyait, a főbb aktorok törekvéseit taglalta. Kitért a hadviselő felek győzelmi esélyeire, a különbéke-kezdeményezések sorsára, eredménytelenségének okaira. Az ő felfogása is az, hogy sem a Monarchiát, sem az ún. történelmi Magyarországot akkori állapotában és szerkezetében nem lehetett volna megtartani még a központi hatalmak hipotetikus győzelme esetén sem. Az Amerikai Egyesült Államok hadba lépéséig ezek a hadszíntéren nem álltak rosszul. Az előadó részletesen ismertette a háborút lezáró békéhez vezető elképzeléseket, terveket. Kimutatta, hogy stratégiai és közlekedési okok miatt nem sikerült az – az amerikai fél és egyes brit tényezők által támogatott – etnikai elvű határmegállapítás. Érdekes gondolat, hogy az oroszországi fejlemények milyen jelentős mértékben befolyásolták a vezető nyugati hatalmak gondolkodását abban a tekintetben, hogyan rajzolják át Európa térképét.

Végül Szarka László történész egyetemi tanár, az MTA doktora kapott szót. Negyvenperces, színes, lendületes és jól szemléltetett előadásában a nemzetiségek sorsának alakulását mutatta be, a Baltikumtól Görögországig terjedő térségben, a huszadik század második és harmadik évtizedében. 1914 és 1924 között az a legnagyobb változás, hogy a korábban a többé-kevésbé egységes birodalmakban élő népek nemzetállamokká alakultak, a föderációs elképzelések kudarcot vallottak. (Csehszlovákia és Jugoszlávia külön eset.) A trianoni békék következtében nagyon sokan szakadtak el anyaországuktól, de jóval többen vannak azok, akik viszont csatlakoztak ahhoz. Napjaink politikáját érintve Szarka László hangsúlyozta, helyes a határon túl rekedt magyarság sokféle eszközzel történő támogatása, annak módja, mértéke és eszközei azonban már vitathatóak. A valódi eredményesség ettől a támogatástól csak akkor várható, ha tekintetbe veszi más népek és országok érzékenységét, és aktív, sőt pro-aktív szomszédságpolitikával párosul, emelte ki végül Szarka László.

Képek a konferenciáról (A képre kattintva az nagyobb méretben látható.)

Gyülekezik a hallgatóság

Hajdu Tibor, Király Attila, Romsics Ignác

Romsics Ignác előad

Seymour amerikai szakértő béke-elképzelése

Szarka László előadás közben

Szeptember 19-én, őszi programunk első felvonásaként Horváth Gábor újságíró, volt amerikai tudósító látogatott hozzánk. Szép számú érdeklődő előtt tartott bevezető előadásában elmondta, hogy Trump elnök elutasítottsága az amerikai lakosság körében nagyon magas, ami szokatlan, hiszen elnöki periódusának még az közepéhez sem ért el. A munkahely-teremtés vonalán, illetve az inflációt tekintve, valamint a növekedési ütem terén eredmények látszanak. Vannak problémák is, így a mintegy 1500 milliárd dolláros fedezetlen adócsökkentés, amelynek következtében az adósságállomány és költségvetés hiánya felszökött. Közelednek a felező kongresszusi választások, ma az a valószínű, hogy a demokratáknak sikerül a képviselőházi többséget megszerezniük, de a Szenátusban ez nem várható. A helyzet bizonytalan, mert a Legfelsőbb Bíróság helyeinek egy része hosszabb ideje üres, s azok betöltéséhez a Szenátus jóváhagyása szükséges.

A bevezető után kibontakozó vita elsősorban Trump személyiségére, stílusára és politikai módszereire koncentrált. Horváth Gábor csak általános választ tudott adni arra a kérdésre, tényleg érdemben befolyásolhatta-e az orosz titkosszolgálat az elnökválasztás eredményeit. Szerinte Trump megtestesít minden rossz sztereotípiát, amelyről az amerikaiak hírhedtek. Irracionális megnyilvánulásai ugyanakkor sokak számára érthetőbbek és követhetőbbek, mint az elvont, körülményes megfogalmazások, amelyek pl Obama elnököt jellemezték. Mindent összevetve ma az elnök elmozdítása (impeachment) sem politikai, sem jogi okokból nem reális célkitűzés.

Horváth Gábor előad

Andor László kandidátus, docens és volt EU-biztos érdekes előadást tartott társaságunk rendezvényén, 2018. május 17-én.

A bő egy órás előadás főbb témái voltak:

I.  Az öt lehetséges forgatókönyv jellemzése:

1. “Minimálprogram” – csak közös piac. (visszabontás)

2. A több sebességes Európa – aki akar, jobban integrálódik, aki nem, nem.

3.  “Kevesebbet, de jobban.”

4. “Minden maradjon úgy, ahogy most van!”

5. “Mindenből sokkal többet!” – elmozdulás egy föderális Európa felé.

Az előadó kiemelte, hogy megjelent az a nézet is, hogy máris túl erősen integrálódott az EU, tehát visszafelé kellene haladni. Ez elgondolkodtató.

Andor László a Brexitet elemezve két fő gondolkodásmódot vázolt fel: 1. Nagy-Britannia eleve nem hitt a szoros integrációban, kizárólag gazdasági érdekekből csatlakozott. 2. Nem a britekkel van a baj, hanem “Brüsszellel”, azaz a Brexit csak következmény.

II. Az EU előtt sokféle probléma áll. Az egyik kül- és biztonságpolitikai természetű. Az Egyesült Államok nem kíván a továbbiakban is az eddigi katonai-biztonsági védőernyőt tartani Európa fölé, a putyini politika pedig igyekszik fellazítani az EU amúgy is törékeny katonai-politikai egységét.

III. Andor László hosszabban beszélt a valutaunió problémáiról, ugyanakkor kiemelte: a Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke által irányított EKB tevékenysége nyomán az euró alapvetően helytállt a nemzetközi pénzpiacon. Nem halad az európai stabilitási mechanizmus kiépítése. Olaszországot említve elmondta: olyan “nagy” tagállamról van szó, amely nagy mértékben sodródik, komoly pénzügyi gondokkal küzd, “ránehezedik” az euróövezetre. Az olaszok a leginkább elégedetlenek az EU-val, mert nem csak a pénzügyi segítséget keveslik, hanem – joggal – elégtelennek tartják a migrációs kérdésben mutatott közösségi magatartást is.

IV. Az előadás befejező részében a következő költségvetés főbb kérdéseiről szólt az előadó. Az ugyanis minden tagot érint, és minden tagnak külön érdekei vannak. A britek kiválásával az össz-pénz csökkenni fog. A fő gond, hogy nincs távlatos vízió, nincs a célok tekintetében konszenzus. A mérete is vitatott, a nettó befizetők csökkentenék azt, a nettó haszonélvezők növelni, de legalábbis nem csökkenteni.  A kifizetések ügyében új elem, hogy megjelent a feltételesség: a jogállamiság fenntartásához kötnének egyes kifizetéseket. Erről a kérdésről heves vita várható, mert nem világos, ki mondja majd ki azt, hogy egy tagállamban megsértették a jogállami normákat. (Günther Oettinger költségvetésért felelős uniós biztos aláhúzta, az uniós költségvetésének tükröznie kell azt, hogy az Európai Unió sikeres, képes megbirkózni az előtte álló kihívásokkal és megvalósítani kitűzött céljait. Ennek elérése érdekében nem szabad egymással szembeállítani vagy összekeverni egyebek mellett a kohéziós pénzek és a migráció két teljesen különálló területét. Mindezt csak megfelelő finanszírozással lehet valóra váltani. További sikeréhez jól kialakított, kiegyensúlyozott költségvetésre van szüksége az Európai Uniónak.)

A kérdések a globalizációs folyamatok és EU viszonyára, továbbá a kedvezőtlen demográfiai folyamatok visszafordíthatóságára vonatkoztak. Az utóbbival kapcsolatban Andor László nem optimista.

Andor László

Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő nagy érdeklődés mellett tartotta meg március 21-én előadását. A tömör, részletgazdag előadásmód lebilincselte a szép számú hallgatóságot.

Az előadó áttekintette a 18 évvel ezelőtt kezdődött putyini korszak főbb fordulatait. Első két elnöksége (2000-2008) alatt Oroszország stabilizálódott, a gazdaság szárnyalt, a nyomorszint alatt élők 70 milliós száma a felére esett vissza. 2012 után csökkent a növekedés, ezért “nehéz és konfrontatív” területre tévedt Putyin és környezete.

2016-tól a vezető párt az Állami Dumában immár 75 %-ot szerez, de ez az “eredmény” úgy jön létre, hogy a két nagyváros, Moszkva és Szentpétervár szavazóinak csak egyharmada ment el választani. Az “ukrajnai és krími kaland” nem csak a Nyugattól, hanem Kínától is elszigetelte Oroszországot.

A 2018-as elnökválasztáson Putyin 80 %-ot szerzett, ami rekordnak számít. Nem volt komoly ellenzéke, s az ellenzékiek is elismerték, hogy csalások és trükközések nélkül is Putyin nyert volna. A szavazók még mindig hálásak a kétezres évek pozitív fordulatáért, áthatja őket a nemzeti gőg, a tényleges ellenfelek távoztak vagy börtönben vannak (Navalnij).

A kilátások: szakértők arra figyelmeztetnek, az orosz gazdasági növekedést mindenképp meg kell gyorsítani, átfogó strukturális reform kell, a külpolitikában ki kell egyezni a Nyugattal. Sajnos a legújabb fejlemények nem ebbe az irányba mutatnak.

A kérdések, amelyekre Sz. Bíró Zoltán kimerítően válaszolt, az orosz ideológiára, illetve a brit-orosz kapcsolatok állására vonatkoztak.

Sz. Bíró Zoltán

2018. február 21-én Domány András újságíró tömör, informatív, helyenként szenvedélyes előadást tartott a mai Lengyelországról, annak politikai-társadalmi helyzetéről.

Az előadó röviden bemutatta az “igazi” lengyel vezető, a funkciók nélküli Jarosław Kaczyński személyiségét, az előző, lemondatott (Beata Szydlo) és a mostani, a decemberben hivatalba lépett miniszterelnök, a 49 éves Tadeusz Morawiecki politikai portréját.  A kormányzó Jog és Igazságosság Pártja (Prawo i Sprawiedliwość – PiS) egyelőre szilárdan tartja kézben a hatalmat, mert ellenzéke szétforgácsolt és alapoz a lengyel büszkeségre. A pártban az erősen vitatható “munkásságú” volt kormánytag, Antoni Macierewicz tevékenysége zavart keltett, de miután eltávolították a honvédelmi miniszteri posztról, a kedélyek valamennyire megnyugodtak.

Lengyelországban két politikai kérdés borzolta a kedélyeket a közelmúltban. Az egyik az igazságügyi rendszer reformja, amelyet az EU illetékesei olyannyira kifogásoltak, hogy elindították az ún 7-es cikkely szerinti eljárást. Lengyel részről ezt teljesen indokolatlannak tartják. A másik az úgynevezett történetpolitikai törvény ügye: ezt többen, nem szándékolt módon még izraeli részről is kifogásolták. A törvényjavaslat célja, amelyet már aláírt Andrzej Duda elnök, de még nem hatályos, mert elküldte az alkotmánybíróságnak, az, hogy a “lengyel nemzetet” teljes egészében felmentse a náci időszakban elkövetett bűnök alól.

A lengyel állam jelenleg azon fáradozik, hogy a rendszerváltozás előtt történt eseményeket sajátos megvilágításba helyezze. Külpolitikájában keménykedik a zsigerileg ellenszenves németekkel, s bár szoros a kapcsolat az Egyesült Államokkal, bizonyos gesztusok elmaradása rosszul esik Varsónak. Ukrajnával kiéleződött a viszony, ebben az ukránok felelőssége sem kerülhető meg. A litván-lengyel viszony hagyományosan feszült.

A kérdések a katolikus egyház mai szerepére, az EU-hoz fűződő viszonyra és a V4-ben elfoglalt helyére, illetve a történelmi problémák mai szerepére vonatkoztak.

Domány András