Németország – győz a demokratikus kultúra?
Többhetes és -fordulós tárgyalássorozat után, november 27-én a német keresztény pártok és a szociáldemokrata párt vezetőrangú képviselői aláírták a harmadik CDU/CSU-SPD nagy koalíciós kormány alapításáról szóló megállapodást. A kétkedők (sportnyelven szólva) ismét lesre futottak. Mint várható volt, a józan ész, a mérlegelés és mértékletesség, ohne wenn und aber, (a három legnagyobb párt a választóinak tett előzetes ígéretek, illetve feltételek, továbbá a politikai elemzők ismert ellenérvei dacára), újólag felülírta a számos kérdésben egymásnak feszülő pártpolitikai elveket és értékeket. Más szóval, győzött a Németországért, az egységesülő Európáért érzett történelmi felelősség. Fontos körülmény: a kül- és biztonságpolitika alapkérdései eddig sem számítottak a vitatott témák közé a nagykoalícióra készülő politikai erők között.
A német választók, együtt Európával fellélegezhetnek. Ez akkor is igaz, ha négyszázötvenezer SPD-tag megerősítő szavazata még hátra van. Utóbbi nem hallgattathatja el 44 millió választó világos üzenetét: a megoldásra váró bel- és külgazdasági, szociális, valamint politikai gondok, problémák és feladatok megoldása immáron harmadszor, nagykoalícióért kiált. (Közbevetőleg: a német szövetségi parlamenti választások mintegy hat és fél évtizedes történetében eleddig egyetlen párt sem szerzett abszolút többséget. A német történelem súlyos tapasztalataiból is okulva, a szövetségi kormány mindenkor koalícióban tevékenykedett. Kisebbségi, ún. ügyvivői kormányzásra két kivételes esetben, – Ludwig Erhard: 1963-66, ill. Helmut Schmidt: 1982. október – 1983. március, – az FDP kiválása nyomán van példa.)
Koalíciós kormányok eredményes mûködési feltételeinek megteremtéséhez magas szintû politikai kultúra, belátás, mérlegelés, kompromisszumkészség, valamint világos és meggyőző kommunikáció and last but not least bizalom szükségeltetik. A választói szavazatok négyötödös többsége jószerivel eleve eldöntötte a kérdést. A győztes keresztény pártok korábbi juniorpartnerük, az FDP „kiszavazása” okán, tradicionális riválisuk, a szociáldemokraták, valamint a zöldek közül választhattak koalíciós partnert maguknak. (Egyéb kormányzás: a kisebbségi kormányzás, illetőleg a vörös-vörös-zöld szövetség csupán aritmetikai lehetőségként merülhetett fel.) Az előzetes megbeszélések során hamar kifejezésre jutott: a CDU/CSU és az SPD helyzetértékelése és távlatos elképzelései (az ismert ellentmondások dacára), közelebb állnak egymáshoz és könnyebben összefésülhetőek, mint a zöldekkel való alkudozások. Ennek során nem hagyhatók figyelmen kívül a szociáldemokraták oldalán számba vehető kormányzati tapasztalatok sem.
A legfontosabb területek, hangsúlyok meghatározása, továbbá a tennivalók mértéke és időbeli sorrendje lényegében tisztázásra került. A minisztériumok elosztása és legfelső vezető posztjainak betöltése – a kancellári kivételével – az SPD-voksokig még várat magára. Megjósolható: Angela Merkel továbbra is ragaszkodik hagyományos pártbeli szövetségeséhez, Wolfgang Schäuble, a nagy politikusi és szakmai tekintéllyel bíró pénzügy-, továbbá Thomas de Maiziére honvédelmi miniszterhez. A kancellár-helyettesi (valamint a szövetségi gazdasági?) poszt várományosa Sigmar Gabriel, az SPD elnöke, külügyminiszter pedig – az utóbbi hetek ellentmondásos híreivel szemben -, ismét a több éves diplomáciai tapasztalatokkal és elismertséggel övezett Frank-Walter Steinmeier lesz.
Utóbbinak nem lesz könnyû dolga sem a legfontosabb nemzetközi fórumokon a show-t igen színvonalasan és szívesen birtokló kancellárasszonnyal, sem pedig CDU-beli pénzügyi, illetve honvédelmi miniszteri partnerével. Számolhat továbbá azzal is, hogy feladatul kapja a Hollande és kormányfője óta „leült” német-francia, valamint az ugyancsak fajsúlyos transzatlanti, német-angol kapcsolatok és együttmûködés fellendítését, s végül (szabaddemokrata utód/elődjéhez hasonlóan), a dél-nyugat-európai intranzigensek és alkalmasint a kelet-közép-európai (unortodox) szövetséges/ek visszafogott, ugyanakkor egyértelmû ismételt helyretételét.
Rövidesen mindezekről többet tudunk majd!
2013. december 4.
Dr. Király Attila
Kína-WTO
A Világkereskedelmi Szervezet még nem erősítette meg, de a nyugati sajtó – kínai kormánykörökre hivatkozva – már kész tényként kezeli, hogy az USA, Japán és az EU által beterjesztett panasznak megfelelően a WTO előzetes döntésében elmarasztalta Kínát a ritka földfémek exportjának korlátozása miatt. Mint ismeretes, a Tiaoyutai-, másképpen Szenkaku-szigetek hovatartozása miatt Japánnal szemben kialakult feszültség miatt Kína drasztikusan korlátozta a stratégiai cikknek számító (mobiltelefonokban, távközlési és irányító rendszerekben is használatos) nyersanyagok kivitelét (a kvóták csökkentését egyébként már 2010-ben megkezdte). A ritka földfémek kitermelő helyeinek mintegy 95%-a Kínában található, időközben azonban az alternatív források igénybe vétele (pl. újrahasznosítás) következtében a Kínából származó nyersanyagok iránti kereslet erősen csökkent, ezért a döntés Peking számára nemcsak politikai, hanem gazdasági szempontból is kedvezőtlen hatásokkal járhat. Kína minden bizonnyal megfellebbezi a WTO határozatát, így az eljárás elhúzódásával lehet számolni. A döntés indoklásában a WTO rámutat, hogy az exportot stratégiai (nemzetbiztonsági), illetve környezetvédelmi célokból valóban jogos lehet korlátozni, ez esetben azonban – tekintettel arra, hogy a kitermelés nem csökkent megfelelő mértékben – a nemzetközi kereskedelem WTO-szabályokkal ellentétes akadályozásáról van szó. (R. L.)
Szíria
Az USA és nyugat-európai szövetségesei (Nagy-Britannia, Franciaország, Németország) várható szíriai katonai intervenciója az európai és amerikai tőzsdék után az ázsiai tőzsdéket is, valamint a feltörekvő országok devizáit is “lejtőre” küldte. Egyes elemzők újabb világgazdasági összeomlás jeleit vizionálják. (Benkes)
Világrengés? – Válaszút előtt a nemzetközi társadalom
Az arab világ vajúdása a posztbipoláris világ elrendeződési folyamatának egyik kulcskérdése. Az évek óta tartó arabközi konfliktusok a nemzetközi rendszer egyensúlyvesztésének különös megjelenése, mellyel a nemzetközi társadalom szereplői tanácstalanul állnak szemben. Az érintett befolyásos államok és nagyhatalmak, illetve nemzetközi szervezetek eleddig zsákutcába futottak, nem voltak képesek a destabilizáló mûködési zavarokra és különféle válságokra konstruktív rendszerszintû, sikerrel kecsegtető együttmûködés új alapjait megteremteni. Ellenkezőleg, a hidegháború idején beidegződött gyakorlatra hagyatkozva, a verbális diplomáciai kísérletek után a közvetlen fegyveres intervencióban keresik a megoldást (l. az Amerikai Egyesült Államok vezetése által körvonalazott ún. nemzetközi közösségi beavatkozás kinyilvánítását). Nyilvánvalóan a tehetetlenség jele az akár ENSZ felhatalmazás nélküli beavatkozás megindítása. Súlyos dilemma azonban, hogy a katonai fellépést követően milyen módon lehet békét teremteni az ellenérdekelt arab világi és vallási körök, valamint a beavatkozó szereplők között. A szíriai polgárháború eszkalálódása immár túlterjed a regionális kereteken, mintegy ismételten megmutatva a hidegháború után felgyûlt megválaszolatlan és jórészt megoldatlanul hagyott, megtûrt rendszerszintû kihívásokat. A fegyveres beavatkozás eredményessége a szíriai belháborúba és a Szíriát övező válságövezetben a jelek szerint csupán tüneti kezelést hozhat, a mély és kiterjedt krízisből való kilábolás ennél mérhetetlenül átfogóbb nemzetközi rendszerszintû változásokat követelne. Nem pusztán az arabközi ellentéteket kell lehûteni, nyugvópontra juttatni, hanem a nemzetközi érintkezési viszonyok egész erőterében, a különféle szférákban felhalmozódó gyúanyag mentesítése felé kellene határozottan elmozdulnia a nemzetközi társadalomnak. Mondhatni naiv és idealista óhajt tükröz ez az interpretáció, azonban a történelmi súlyú feladat, a béke, a prosperitás, a biztonság elérése, az emberiség sokszínû kultúrájának védelme és megmentése képezi ennek az irányultságnak a tartalmát. A túléléshez bizonyosan több kell, mint az eddigi hatalmi gyakorlat. (Benkes)
EU/Magyarország
Az Európai Unió néhány tagország esetében felfüggeszti a fejlesztési programok finanszírozását. Az intézkedés a magyar kormányzatot is érinti. 15 hazai programból 13 kapcsán nem folyósítja a támogatást, mivel a kormányzati tevékenységben hiányosságokat és negatívumokat észlelnek. Az EU-nak benyújtott számlákra így – átmenetileg – nem érkezik uniós forrás. Köztudott, hogy a magyarországi fejlesztési-beruházási költségeket túlnyomóan (80-90%) az Unió felzárkóztatási alapjából kapja az ország. Az illetékes államtitkár nyilatkozata szerint 500-600 md-nyi veszteség érhet bennünket, főleg azért, mert a közelgő pályázati határidőig (dec. 31.) nem valószínû, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) el tudja végezni a reá rótt feladatát. Az államtitkár szavai szerint “Nincs más választásunk, mint a bírság kifizetése”, ami 50-100 md forintot tesz ki. A bírság megfizetésével nyitva marad az “újrapályázás” lehetősége, ámde ezidáig erre az összegre az NFÜ nem jelentetett meg pályázati kiírásokat. Az államtitkár az NFÜ-t és több érintett minisztérium vezetését okolja a “fiaskóért”, ami a rossz kormányzás nyilvánvaló jelzése. (Benkes)
Egyiptom A Morszi elnök eltávolítása elleni tömegtüntetések állandósultak. Az amerikai közvetítők révén is folytatott politikai tárgyaláson a Muzulmán Testvériségnek jelenleg 3 miniszteri széket ajánlottak fel. Eközben újabb politikai gyilkosságot követtek el a Sinai-félszigeten, egy mecsetből kilépő egykori Mubarak-párti parlamenti képviselőt lőttek le, s ezzel 40-re emelkedett a sikeres politikai merényletek száma. /A szerk./ Zimbabwe “Mugabe must go!” – ezzel a szlogennel tüntetnek a választásokon vesztes ellenzékiek, akik csalással vádolják az elnököt. Az ellenzéki vezetők panasszal fordulnak az Afrikai Unióhoz, valamint a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséghez. A győztes párt (ZANU PF) részéről házról-házra járva zaklatják és bántalmazzák a rivális párt (MDC) támogatóit. /A szerk./ Nigéria A Boko Haram radikális iszlamista erők fegyveres offenzívába kezdtek Észak-Nigériában; 2009 óta egy iszlám állam létrehozására törekednek. A kormányerők Borno államban válaszcsapást mértek a korszerû fegyverekkel felszerelt támadókra. További két régióbeli államban is komoly kockázatot jelent a Boko Haram aktivitása (Yobé és Adamawa). /A szerk./ Szomália Az al Shabab radikális iszlamista szervezet lázadói aknatûz alá vették a fővárost, Mogadishut a Ramadán ellenére kirobbantott konfliktusban. A kormányerők válaszoltak a lázadók támadásaira. Az országban tartózkodó AMISOM misszió, amelyben Afrika-közi egységek (ugandai, burundi, kenyai, dzsibuti és sierra-leonei csapatok) szolgálnak, nyújt támogatást a rendfenntartásban. /A szerk./ Mali Zajlik az elnökválasztás Maliban. Az első fordulóban egy volt miniszterelnök és egy volt pénzügyminiszter nyerte el a szavazatok többségét. /A szerk./ Burundi Nyilvánosság elé állt a 2010 óta önkéntes belső száműzetésben bujkáló Agathon Rwasa ellenzéki politikus, aki 2009-ig egy lázadó csoport vezéreként szerepelt. Augusztus 7-i sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy 2015-ben indul az elnökválasztáson, s megkezdte az ellenzéki mozgalom szervezését. /A szerk./
Újabb politikai fordulat Egyiptomban Az egy éve hatalomra került Muzulmán Testvériséggel és vezetőjével szembefordultak az egykori Mubarak-pártiak, a Mubarak-rezsim ellenzői és az iszlám restaurációt bíráló szereplők és csoportosulások. Az újabb nagy erejû tömegtüntetés láttán a hadsereg vette át az események irányítását, Mursi elnököt elmozdították hivatalából. Az egyiptomi krízis szorosan kapcsolódik a Közel-Keleten állandósult konfliktusokhoz. A nyugati világban sehol sem minősítették katonai puccsnak az iszlamista elnök eltávolítását a hatalomból, aki – hírek szerint- be akarta vetni az egyiptomi hadsereget Szíriában. A Sisi tábornok vezette katonai beavatkozást országszerte örömujjongva fogadták. Kérdés, hogy békésen elérhető-e a konszolidáció, avagy a Mursihoz hû szélsőséges iszlamisták és külső támogatóik az összetûzés mellett döntenek-e? /A szerk./ Európai Parlament – Az alapvető jogok magyarországi helyzete Az EP július 3-án vita után, amelyen a magyar miniszterelnök deklaráltan bírálta az Európai Unió viszonyulását kormánya tevékenységéhez, elfogadta a módosított Tavares-jelentést. Az EP immár hivatalos álláspontja rögzíti, hogy a magyarországi jogi változások rendszerszintûek, következésképpen sérülhetnek az uniós szerződésben foglalt alapértékek. A többséget kapott dokumentum számos ajánlást is tartalmaz mind az uniós intézmények, mind Magyarország intézményei számára.- Július 4-én a FIDESZ parlamenti frakciója határozati javaslatot nyújtott be, melyben Magyarországot sújtó hatalmi visszaéléssel vádolja az EP-t. A miniszterelnök parlamenti beszédében arra tett utalást, hogy a magyar kormányt bíráló EP-képviselők multinacionális szereplők érdekeinek kedvezően valójában a kormánya által folytatott rezsicsökkentési politika miatt lépnek fel, s ekként az EU veszélyes útra lépett. /A szerk./Szavazás a Tavares-jelentésről
Megosztott Törökország
Az isztanbuli metropolisz zöld szívének számító Gezi Park tervezett ‘megcsonkítása’ miatt a spontán tiltakozás kormányellenes tüntetésekké alakult át június első napjaiban. A kormány durván rátámadt a demonstrálókra, s ennek nyomán tömeges ellenállás jött létre. – Erdogán miniszterelnök, aki az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) konzervatív értékeket követő vezetője, minden valószínûség szerint az elmúlt években elért relatív gazdasági sikerek tudatában elszámította magát, brutális erővel vélte leszerelni a demonstrálókat. Ám a gazdasági sikerek ellenére az ország erősen megosztott, e megosztottság egyik pólusán a hagyományos iszlám életmód és értékrend hívei, másik pólusán a szekuláris, nyugatos-modernizáló, többségükben nemkülönben a muszlim vallást követő társadalmi rétegek helyezkednek el. Különös szerepet játszhat a kétosztatú viszonyok között a kemálista értékeket őrző hadsereg is, jóllehet az utóbbi években egykori alkotmányos szerepét az új érában megkurtították. Az AKP nem tud megfelelni a társadalom egészének, az igencsak feszültséggel teli térségben (lásd a szíriai polgárháborút, továbbá a mérvadó nagyhatalmak és nemzetközi szereplők reagálását) paradox módon a kormányzati erőt eleddig tiszteletben tartó török társadalom a káosz felé tart. Sokaknak “nem tetszik az Erdogán rezsim”. A kormány ‘félrekezelte’ az eseményeket, s egyes megfigyelők a további radikalizálódást sem zárják ki, mivel hosszabb ideje elégedetlenséget váltott ki a kormány tevékenysége. Az iszlamizálás ellenfelei, a népi köztársaság párti ellenzék, a nacionalisták, a Nyugatot etalonnak tartó elit réteg, s más civil szerveződések már jelét adták, hogy változásra van szükség. Kérdés, hogy a kormányzati erő fenntartható-e, avagy a kormány gyengesége mire vezet a török társadalomban? (Benkes)
Tavares-jelentés
Tagtársaink tájékozódását segítendő közöljük, hogy a Tavares-jelentés teljes szövege letölthető itt:
- JELENTÉSTERVEZET —– DRAFT REPORT, illetve
- itt: JELENTÉSTERVEZET (pdf) —– DRAFT REPORT (pdf)
A Fidesz parlamenti frakciója a Tavares-jelentés napirenden tartásának beszüntetését követeli, mintegy 200 módosító reagálással is jelezve, hogy az nem helytálló képet fest a magyarországi kormányzásról, törvényalkotásról, a különféle szférákban végbemenő átalakításokról. (2013.05.22. – Benkes)
Előadásainkhoz
Májusi előadásunk apropóján kutattunk az interneten, hogy Franciaországban milyen hírek jelentek meg az elmúlt hetekben Magyarországról. Ilyeneket találtunk:
Viktor Orban défie Bruxelles et impose sa réforme constitutionnelle en Hongrie
La Hongrie rechigne à payer pour préserver Auschwitz
La posture gaullienne de Viktor OrbanElőző, Kínáról szóló előadásunk kapcsán ajánljuk a következő könyvet:
Helmut Schmidt, Ein letzter Besuch: Begegnungen mit der Weltmacht China
“Helmut Schmidt hat nie einen Hehl daraus gemacht, dass er China für eine entscheidende Weltmacht des 21. Jahrhunderts hält. Warum gerade wir Deutschen vor dem Reich der Mitte nicht Angst, wohl aber Respekt haben sollten und was Europa von der viertausendjährigen chinesischen Kultur lernen kann – das sagt er in seinem neuen Buch mit der ihm eigenen Klarheit.”
Háborúból békébe
1945. május elején a második világháború nyugati frontján összeomlott a német ellenállás. Május 7-én a Német Birodalom még 54 országgal állt háborúban, de az antifasiszta világkoalició katonai sikerei következtében a Wehrmacht főtisztjei kapituláltak. Előbb Reimsben, Eisenhower főhadiszállásán, majd Karlshorstban a szovjet főhadiszálláson Zsukov marsall előtt (május 7-8.). A feltétel nélküli fegyverletételi okmány valamennyi német csapatra érvényesen május 8-án 23.01 percben szabta meg a harci cselekmények beszüntetésének időpontját. Néhány harcoló egység taktikai tevékenysége kivételével Európában véget ért a háború!Az összeomlás közepette az államok és társadalmak különféle megoldási módozatokat készítettek elő – forradalmi változásokra törkedtek, főként Kelet-Közép- és Dél-Európában, másutt az egyén jogainak és az emberi nagyság feltámasztásának ideái hatottak. A nagyhatalmak által előkészített békerendszer, az eltérő adottságok és fejlődési utak közti különbségek azonban kizárták annak lehetőségét, hogy a felszabadított Európában az Atlanti-parttól az Urálig valamilyen harmonizált újjáépítési koncepció jusson érvényre. Két “tábor” szerveződésébe torkollottak az események Európában.
Nyugat-Európában az erősödő kooperációs igény kiváltotta egy európai unió létesítésének szándékát, s e célnak alárendelten a feleknek elkerülhetetlenül tisztázniuk kellett a francia-német ellentéteket. Az 1950. május 9-11. között tartott angol, francia és amerikai külügyminiszterek első külön konferenciáján a bizalomerősítő korábbi gesztusok és intézményes lépések sorában Robert Schuman május 9-én francia részről benyújtotta tervét a valóságos integrációra vonatkozóan. A Schuman-terv Jean Monet ideáján alapult, hogy legfelső szintû egyeztetett írányítás és ellenőrzés alá vessék a francia-német acél- és széntermelést, mintegy kizárva az újabb egymás közti fegyverkezés lehetőségét. A találkozó részvevői üdvözölték az integrációs tervezetet, s ezzel megnyílt az út a nyugat-európai közösség kialakítása felé, teret nyert a kommunautarizmus ideája. Kelet-Európa több országában szovjet típusú berendezkedésre került sor, kiteljesedett a szovjetizálás redszere. Kétpólusú nemzetközi rendszer jött létre, amely fél évszázad alatt egyre bonyolultabb lett, s eközben törékenysége kritikus szintet ért el. Ilyen környezetben megjelent az európaizáció – a tágabb Európa-gondolat -, amely válságmegoldó mozgásteret, valamint forrás- és eszközrendszert alkotott a konfliktusosság kezeléséhez, s egyúttal hosszútávú kihívást is jelentett a posztbipoláris, új világrendhez való átmenet keretei között.
Május 9-e a Béke Napjaként került be a történelembe, méltó a szakadatlan megemlékezésre. Budapesten a demokratikus ellenzéki szereplők nem mulasztották el az ünneplést. Néhány százan fáklyás menettel tettek hitet a pesti Duna-parton a békés, egyesülő európaiság ideája mellett. (Benkes)
EU
Az EU igazságügyi biztosa kinyilvánította, hogy az EU el akarja érni, hogy Magyarország jogrendszere teljesen megfeleljen az uniós jogoknak, amint ezt minden más tagállamtól is elvárják. Viviane Reding “konkrét intézkedések” megtételétől sem riadna vissza. Általában is vizsgálják az EU alapvető értékrendjének érvényesülését, s figyelik azok esetleges megsértését. (Benkes)
Koreai Népi Demokratikus Köztársaság
A phenjani rezsim az utóbbi hetekben és hónapokban több olyan intézkedést tett, amellyel kétségbevonhatatlan kihívást intézett Dél-Korea, az Egyesült Államok, valamint Japán ellen, súlyosan veszélyeztetve a régió biztonságát. Felmondta a fegyverszüneti megállapodást, nagyszabású nukleáris fejlesztési terveket hagyott jóvá, blokád alá vonta a keszongi különleges gazdasági övezetet, teljes készültségbe helyezte hadseregét, a keleti partra telepítette két közepes hatótávolságú rakétáját, s kilátásba helyezte atomfegyver bevetését is ellenségeivel szemben. Hivatkozási alapként a február elején tartott dél-koreai-amerikai 3 napos közös haditengerészeti gyakorlatot említi Kim Dzsong Un, a rezsim új vezetője. Az USA válaszként rakétapajzsot telepít Guam támaszpontra, ugyanezt tervezi Alaszkában és Japánban is. Chuck Hagel amerikai védelmi miniszter szerint az USA egy bekövetkező atomtámadás esetén határozott, megsemmisítő választól sem riad vissza, hogy megvédjék a térség és szövetségeseik biztonságát. A Kínai Népköztársaság, valamint Oroszország szerepvállalása az eszkalálódó konfliktusban ugyancsak jelentős befolyásoló tényező lesz. (Benkes)
Kína – EU
A China Daily arról tudósít, hogy Herman van Rompuy, az Európai Unió Tanácsának elnöke az egy hete megválasztott kínai államfőhöz, Hszi Csin-pinghez (Xi Jinping) és Li Kö-csiang (Li Keqiang) miniszterelnökhöz eljuttatott üzenetében kifejezésre juttatta, hogy az EU erősíteni kívánja a stratégiai partnerséget a két fél között. Brüsszel azt várja Kínától, hogy továbbra is a világ (gazdasági) növekedésének és stabilitásának egyik kulcstényezője maradjon.
„Nagy várakozással tekintek az új kínai vezetéssel folytatandó együttmûködés elé, amelynek révén az Unió és Kína stratégiai partnerségét a következő évtizedben kiteljesítjük.” – jelentette ki a volt belga miniszterelnök a China Daily-nek adott interjújában. Van Rompuy szerint különös figyelmet érdemel az idei EU-Kína csúcstalálkozó, amelyet az ősszel tartanak a távol-keleti országban. Az eseménynek nagy jelentőséget kölcsönöz az EU-Kína átfogó stratégiai partnerségi megállapodás aláírásának 10. évfordulója. (R.L.)
Vatikán
XVI. Benedek pápa lemondása nyomán súlyos erkölcsi és gazdasági botrány bontakozik ki a „legkisebb nagyhatalom” háza táján. A mérvadó olasz lapok a Kúrián belüli korrupcióról és belső hatalmi harcról, valamint „melegorgiákról” és eltitkolt vatikáni iratok létéről cikkeznek. Federico Lombardi vatikáni szóvivő „rágalmazásnak, félretájékoztatásnak, zavarkeltésnek” nevezte a pápa lemondását követő sajtóhíreket. Az új pápát megválasztó konklávé március közepén ülhet össze.
Az elhíresült Vatileaks dosszié tartalmát, amely feltételezés szerint a Vatikánon belüli „meleg lobbik” létezésére utal, a konklávén részt vevő bíborosok elé tárják. A botrány mélyül és szélesedik, megfigyelők ezzel hozzák összefüggésbe, hogy XVI. Benedek számos kinevezéssel biztosított védettséget egyes magas vatikáni tisztségviselőknek. (Benkes)
EU – Magyarország
Az EU Bizottsága 2010 óta több magyar jogszabályra reagált úgy, hogy azok sértik az uniós jogrendet. Az uniós joggal szemben álló jogszabályok más tagállamokban is születtek, amelyek kötelezettségszegési eljárást vonhatnak magukkal. A magyar kormány esetében nem csupán jogértelmezési gondok merültek fel a Bizottság szerint, hanem olyan döntések, amelyek az EU alapértékeit érintik. A magyar kormány a brüsszeli reakciókat túlzottnak, megalapozatlannak tartja. Magyarországon új felmérések szerint nőtt az ún. euroszkepticizmus, amit a kormány különös politikája is táplálhat. A bizottság intelme az, hogy a magyar kormány ne csak a statisztikát „kozmetikázza” – mintegy megszorításokkal -, hanem ügyeljen a kiigazítások szakmai minőségére is. (Benkes)
Néhány konfliktusterület címszavakban
A fiatal diplomásokra vonatkozó szerződéskötés („röghözkötés”), vasúti pályahasználati díjmegállapítás, adatvédelmi biztos jogsértő eltávolítása, telefonadó kivetése és felhasználási célja; a vízügyi szférában előforduló hiányosságok; a házi pálinkafőzés jövedéki adómentessége; a hulladékgazdálkodás államosítása; a kormány patika-kisajátítási tervei; a mezőgazdasági támogatás felhasználásában mutatkozó eljárási hiányosságok.
Az Európai Bizottság téli gazdasági prognózisa
A prognózis szerint a magyar kormány intézkedései nem segítik a növekedést. A Bizottság 1913-ra stagnálást jelez a magyar gazdaságban, mivel a beruházások és a háztartási fogyasztások további visszaesésével kell számolni. Növekedésre 2014-ben kerülhet sor, jóllehet a nem kormányzati beruházások még 2015-ben is csökkenni fognak. A GDP-arányos államháztartási hiány vonatkozásában is borúlátó az előrejelzés, mivel az 2013-2014 folyamán ismét 3 százalék fölé emelkedik becslésük szerint.
A prognózis az EU egészéről is azt állapította meg, hogy a 27 tagállam sem teljesített túl jól (az eurozónában várhatóan fennmarad a recesszió, magas szinten marad a munkanélküliség, fellendülés 2014-ben kezdődhet).
A téli prognózis nyomán gyengült a forint a bankközi piacon. A magyar kormányzat illetékes minisztériuma a bizottsági előrejelzéssel szemben állítja, hogy az ország költségvetési hiányát biztonságosan képes lesz 3 százalék alatt tartani. Demján Sándor nagyvállalkozó viszont kétségének adott hangot, amikor kijelentette “… növekedés hiányában nem számolhatunk a bevételek emelkedésével…” (L. Vas Népe internetes kiadása, febr.22.). Kérdés, hogy a túlzott deficiteljárás alól mentesülhet-e Magyarország? (Benkes)
2014 – Európai szavazás
A liszaboni szerződés hatálybalépése óta (2009) először kerül sor az európai parlamenti választásokra. Az EP ez év november 22-én kiadott állásfoglalása szerint várhatóan 2014 májusára időzítik az eseményt. Az új EP tesz majd javaslatot az új Bizottság elnökjelöltjére, akit az EP tagjainak többségével választanak meg. Felmerült egy javaslat, hogy az új Bizottság tagjait a már megválasztott új EP tagjai közül kellene jelölniük és megválasztaniuk.
Rendkívüli EU-csúcs – költségvetés
Németország kancellárja november 7-én az EP nyílt ülésén az európai gazdasági kormányzás megerősítéséről szólva ismét felvetette, hogy föderalista berendezkedésû Európa kialakítása szükséges. Nagy-Britannia miniszterelnöke hosszabb ideje az EU-hoz fûződő viszonyának újragondolását szorgalmazza. A következő hét éves költségvetésről tartott rendkívüli állam- és kormányfői találkozón (nov. 21-22.) nem sikerült kompromisszumos megoldást elérniük a részvevőknek a kiadások drasztikus csökkentéséhez ragaszkodó britek és a kompromisszumkész tagországok között.
Gáza-övezet
Az uniós külügyminiszterek november 19-i találkozójukon elítélték a palesztin akciókat és elismerték Izrael jogát az ország területének védelmére. Az EU ugyanakkor arányos lépéseket kért Izraeltől válaszul a Hamasz rakétatámadásaira. A hét közepére tûzszünetet hirdettek a felek.
Afrika
Észak-Kivu közigazgatási központját az M23 lázadók foglalták el, ahonnan a kongói kormányerők távozása után az ENSZ békefenntartói is kivonultak, hogy elkerüljék a civileket is komolyan fenyegető vérontást. A kongói vezetés Ruandát vádolja, hogy támogatást ad a lázadóknak. Ruanda szerint a kongóiak ruandai területet bombáztak. A térségben gazdag gyémánt, arany, réz és vasérc lelőhelyek vannak.
Kenya fővárosától 300 kilométerre eső fontos katonai bázis környékén folyamatos merényleteket követnek el katonák és rendőrök ellen. A kenyai katonák, akik az AMISOM szomáliai békefenntartó misszióban vesznek részt, három társuk meggyilkolását követően brutálisan visszavágtak. Legalább 8 embert megöltek, s több tucatot megsebesítettek.
Dél-Szudánban a Yau Yau milícia fegyveresei három irányban előretörve falvakat támadtak meg. A hadsereg egységei üldözik a lázadókat, s többször erőszakot alkalmaznak a helybeliekkel szemben, nőket becstelenítenek meg. Megfigyelők szerint ún. ronda háború van kibontakozóban, amelynek etnikai eredete van. A térség olajkincsben gazdag, illetve jó legelők földje.
Németország – EU
Merkel kancellár az EP november 7-iki nyílt ülésén a napirendi európai gazdasági kormányzás megerősítéséről szólva ismét hangoztatta korábbi álláspontját, miszerint föderalista Európára van szükség.
Alexander Lambsdorff nyilatkozata Romániáról és Magyarországról
A német jobboldali FDP politikus, európai parlamenti képviselő a Cicero című német konzervatív folyóiratban kritizálja Barroso bizottsági elnököt, hogy szemben Romániával a magyar kormány ügyeit “puhán” kezeli. Kifejti, hogy Orbán az intézkedéseit “alkotmányjogilag rögzíti, hogy a magyarok egy jövőbeni demokratikus választásokon se tudják módosítani a politikáját”. Szankciót sürget, mondván, “ha ez nem megy másképp, akkor fájnia kell”. Lambsdorff akár a “pénzcsapok” elzárását is alkalmas nyomásgyakorlásnak tartja, hogy a két tagállammal betartassák a belépéskor tett kötelezettségvállalásaikat. (Benkes)
